8. Rész : Temetés

Látszólag nagyon meglepte Alice első reakciója,hisz találkoztak már...
Nyilván ezért mondta azt :"- Mi találkoztunk már régebben is.."
De aztán elmosolyodott.
- Gyertek sütöttem sütit ! mondta nagyi.
Leültünk a nappaliban. Én persze az uncsitesóm mellett ültem a kanapén,de Alice az ággyal és az azzal szembeni asztallal szemben lévő fotelba ült. 
Nagyi meghozta a süteményeket. Lerakta a kis asztalra.
- Alice,Rose... Liam az...azért van itt,mert ma lesz... Robert temetése ! mondta szomorkásan. 
Hirtelen lefagyott a kedves mosoly mindegyikünk arcáról...vagyis Alice arca ugyanolyan volt,mintha nem értette volna,hogy nagyi miről beszél...
- De viszont Annet és Petert kiengedik a kórházból a temetés idejére..! mondta kis idő múlva nagyi. 
Ekkor már elkezdtem sírni. 
- Rose...! mondta Liam és átölelt. Nagyon jól esett,ettől kicsit megnyugodtam. 
- Mikor lesz a temetés ? kérdeztem halkan.
- 13:30-kor,de még anyátokat és Petert is fel kell vennünk ! mondta nagyi. 
- Gyere Alice menjünk átöltözni ! mondtam a könnyeimet törölgetve.
Mikor felértem a szobámba, gyorsan előkerestem azt a ruhát amit még a nagybátyám temetésére kaptam Robertől. 

Rose temetési ruhája : 

Alice temetési ruhája : 

  


















Mire leértem,már mindenki átöltözve állt az ajtónál. 
- Indulhatunk ?  kérdezte nagyi. Bólintottunk. 
Beszálltunk Liam autójába és elindultunk a kórház felé. Én navigáltam,mert az unokatesóm nem tudja az utat. 
Hamar odaértünk. Mikor bementünk anya és Peter már ott vártak minket az aulában. 
Majdnem elsírtam magam, mikor megláttam anyát kerekesszékben ülni és Petert mankóval járkálni. 
- Anya Peter ! mondtam könnyes szemekkel.
- Sziasztok ! köszöntek. 
Beszélgettünk kicsit a kocsi felé menet. Anya is örült nekünk,különösen Liamnek...de Peter ő is úgy tett,mintha nem ismerné meg Liamet... 
Beszálltunk az autóba, most nagyi navigált.
Szinte egész a temetőbe vezető úton ezen gondolkoztam. Meg persze még néha eszembe jut Zayn is. Olyankor elszomorodom kicsit.
Megérkeztünk. Bementünk és a ravatalozónál voltak kis székek,ezek az időseknek és az elhunyt közelebbi hozzátartozóinak lettek odatéve.  Alice leült Peter mellé. Megfogta a kezét és mondott neki valamit,hogy mit azt nem tudom.
Én, nagyi és Liam álltunk. Lassan érkeztek még hozzátartozók. Mindenki zsebkendővel jött és  azt mondta :"- Részvétem...!" Mikor már mindenki megérkezett /beleértve a papot is/ elkezdődött a temetés... Mindenki sírt vagy lehajtotta a fejét és nézett maga elé. 
Amikor a pap befejezte a beszédét a ravatalozóban,két fekete ruhás férfi jelent meg. Felkapták a koporsót és a kiásott sírhelyhez vitték. Majd a pappal az élen elindultunk utánuk. 
A pap még ott is beszélt,közben négy fekete ruhás férfi leengedte a koporsót. Ekkor kezdtem el sírni,mert valahogy csak most ébredt fel bennem a tudat,hogy a nevelő apám temetésén vagyok ! Szörnyű érzés volt a tudat,hogy már a második apámat vesztettem el...
Hirtelen Liam magához húzott és csitítgatott meg azt mondogatta:"- Nincs semmi baj Rose, ez az élet rendje : megszületünk,aztán ki előbb,ki utóbb,de végül mind meghalunk...!" 
Szívesen rávágtam volna,hogy de miért pont Robert ? Ő még igazán élhetett volna,még fiatal volt ! De végül meggondoltam magam,mindenki ezt érezhette...
Vége lett a temetésnek. Nagyi felajánlotta,hogy meghív mindenkit magához sütit enni, meg biztos biztos jól esne mindenkinek beszélgetni valakivel egy kedves otthonban. 
Elindultunk haza felé. Ugyanabban a kocsiban,ugyanúgy...csak most több méteres kocsisorral a hátunk mögött. Egész úton csak a házakat bámultam,amelyek mellett elhaladtunk. Gondolkoztam,hogy akkor most mi esz. Lesz-e még egy apa "helyettes" ? De akkor itt maradunk a nagyinál vagy vissza megyünk Wolverhamptonba az igazi otthonunkba ? Sok a kérdés és egyikre sem tudom a választ...
Megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és mindenki leparkolt,ahol csak tudott az utcában. 
Kiálltam az ajtóba és fogadtam a vendégeket. Mikor mindenki bement,becsuktam az ajtót. Alig fértünk el annyian voltunk a házban. 
Én újabb feladatot kaptam : kiszolgálni a vendégeket. Sok kedvem volt hozzá mondhatom...
- Figyelj Rose, menj és öltözz át ! mondta Liam,mikor már kiszolgáltam mindenkit. 
- De miért ? kérdeztem.
- Úristen ! Ott van ! Ott van Liam Payne a One Directionből ! Adsz autogramot? kiabálták valami rokon lányok lehettek. 
Nem mondtam semmit csak elindultam felfelé a szobámba...

* Liam Szemszöge * 

Pont ettől tartottam : észre vettek. 
Elköszöntem a lányoktól és Roset kerestem,de nem láttam sehol. "- Biztos felment már..." gondoltam magamban.
- Szia, a nevem Jake. Roset keresem . mondta egy srác. Nagyon hasonlított a 17 éves önmagamra.
- Szia, Liam vagyok. mutatkoztam be. 
- Fent van az emeleten,de oda te nem mehetsz fel hozzá ! figyelmeztettem. Simán kinézném ebből a srácból,hogy felmegy Rosehoz, nem tetszik nekem ez a srác ... nagyon nem! 
- Miért ? kérdezte.
- Készülődik. válaszoltam. 
- Mire készülődik ? kérdezte kíváncsian. 
- Ha elmondom békén hagysz végre ?! mondtam az emeletet nézve. 
- Igen. válaszolta határozottan. 
- Mert vacsorázni viszem ma ! mondtam és egy kicsit elmosolyodtam. 
- Oh, értem. mondta. Látszott rajta,hogy csalódott. 
- Akkor én megyek is...Megmondanád Rosenak,hogy részvétem ? kérdezte. Ránéztem és bólintottam. Ő pedig el is ment...

* Rose Szemszöge* 

Nem tudtam miért kell átöltöznöm,így azt sem tudtam mit vegyek fel... Felkaptam a kedvenc szoknyás egybe ruhámat,ami kényelmes csinos és szinte bárhová felvehetem. 

Rose ruhája : 

Mikor kész lettem és megcsináltam a hajam,lerohantam. Találkoztam Alice-szel. Nagyon szép volt a ruhája . 

Alice ruhája : 

- De kis csinik vagytok ! ámuldozott Liam. Elmosolyodtunk. 
- Na mehetünk ? kérdezte,mikor már mellé értünk. 
- Persze , de hova ? kérdeztem. 
- Majd megtudjátok meglepetés ! mosolygott Liam.