- Hát te?-kérdezte Jessica.
- Felöltözöm.-válaszoltam és felkaptam magamra a legfelső ruhát,amit találtam.
A választott ruhám :
- Á Rosalie készen vagy?!-kérdezte az ajtóban állva Petunia.
- Jessica te miért nem alszol ?-kérdezte a lánytól. Jessica csak megvonta a vállát.
- Ejnye Rosalie,ne ácsorogj ott,mint egy faszent,hanem menj és keresd meg többieket,lent vannak a konyhában,reggeliznek. Ha készen vagytok akkor kapjátok fel a táskátokat és álljatok a bejárati ajtóhoz!-utasított Petunia. Mindent úgy csináltam,ahogy mondta. Mikor megtaláltam azt a konyhát,ahol Peter és Alice vannak,odaszaladtam hozzájuk és leültem az asztalhoz.
- Jó reggelt!-köszöntem.
- Jó reggelt.-ásítozott Alice.
- Jó reggelt!-köszönt Peter is.
- Éhes vagyok!-mondta a hasamat fogva.
- Hát nem hiszem,hogy fogsz reggelizni...-mondta Alice.
- Ugyan mi...-kezdtem el mondani,de mire végig mondhattam volna a mondatom,kinyitottam a hűtőajtót és a hűtő tele volt biokajákkal,szójatejjel, zsírszegény ételekkel és ehetetlen moslékokkal. Mérgesen néztem.
- Én megmondtam...azért ilyen csontvázak...-mondta Alice.
- Akkor kénytelenek leszünk beugrani egy gyorsétterembe...-mondtam a hasamat fogva.
- Gyorsétterem? Ugyan miket beszélsz Rosalie? Ezeket eszi mindenki,mert egészséges !-mondta Petunia.
- Aha. Főleg,ha meg akar halni...-mondtam és megforgattam a szemem.
- Na elég legyen ! Gyertek szálljatok be az autóba David már kint vár titeket!-mondta Petunia. Mi természetesen követtük e beteg nő személy idióta utasításait és kimentünk a kocsihoz. Tényleg ott állt David. Elég helyesnek tűnt...innen.
- Sziasztok.-köszönt David.
- Szia.-köszöntünk vissza.
- Sofia és Jessica nem jönnek ?-kérdezte Alice.
- Ők ? Á dehogy is ! Ők magán tanulók...-válaszolta David. Sajnálom szegényt.
- Üljetek be.-mondta David és mi beültünk,bár épp hogy elfértünk hátul hárman,mert David előre ült Petunia mellé,aki ismételten tele fújta a kocsit.Elindultunk. Az úton én az ablakon bámultam kifelé és gondolkoztam,aztán megpillantottam egy lányt és egy fiút,akik kézen fogva sétáltak. Nagyon boldogoknak látszódtak. Ilyenkor mindig elgondolkozom,hogy vajon én is leszek ilyen boldog ? Én is megtalálom azt akivel leélem az életem hátra lévő részét ? Vajon engem is olyan csúnyán átvernek,majd hogy teljesen összetörjek és napokig csak sírjak ? Én talán a legjobban a jövőmtől félek...
- Megérkeztünk !-mondta Petunia és leparkolt.
- Sziasztok,majd gyertek haza busszal,mert nekem fontos dolgom van!-mondta Petunia és eltűnt.
- Tudom kibírhatatlan,de meg lehet szokni.-mondta David és elindultunk az iskola kapuja felé.
Telford-i iskola :
- Thomas Telford iskola ?-kérdeztem meglepődve.
- Bizony. Ez itt Telford. Nem láttátok a kiírásokat ?-kérdezte David. Nem válaszoltam rá semmit csak szép csendben besétáltam a bejáraton.
- A ti termetek a 2-on van jobbra a 48-as.-mondta David és eltűnt Peterrel. Ketten maradtunk Alice-szel. Felbattyogtunk az emeletre,de millióan volt,úgyhogy alig találtuk meg a 48-as termet. Mikor beléptünk az óriási ricsaj hirtelen elhalkult és mindenki ránk nézett. Aztán páran odajöttek hozzánk.
- Sziasztok ti lennétek az újak ?-kérdezte egy szőke hajú lány.
- Igen.-válaszoltuk Alice-szel.
- Hogy hívnak titeket ?-kérdezték többen is.
- Én Rose vagyok, én pedig Alice.-mutatkoztunk be.
- Jó reggelt diákok! Á megjöttek az új lányok is! Én Mrs.Amway vagyok.-mondta a tanárnő.
- Osztály bemutatom nektek Rosaliet és Alicet!-mondta a tanárnő.
- Üljetek le gyerekek. Rosalie te Hannah mellé. Alice te pedig Susan mellé.-mutatott a 2 lányra. Leültünk a lányok mellé. Aki mellett én ültem elég rendesnek,csendes,de okos lány. Nagyon szépen ír és szeret rajzolgatni,mert a füzetében volt pár rajz a matek példák mellett. Míg az a lány,aki mellett Alice ült,cserfes,bolondos és folyamatosan jelentkezett vagy unatkozott és mosolyogva bámult ki a fejéből. Az óra végén én és Alice kimentünk a folyosóra,ahol már várt minket David és Peter.
- Sziasztok,na milyen volt az első ?-kérdezték a fiúk.
- Egész jó!-mondtuk Alice-szel. Erre a srácok elmosolyodtak.
- Egy osztályba jártok ?-kérdeztem a fiúktól.
- Igen.-válaszolták. Becsengettek és ment mindenki a saját termébe. Etika következett,amin be kellett mutatkoznunk Alice-szel. Ez azért jött most pont jól,mert így ismerhetnek az új osztálytársaim kicsit közelebbről is megismerhetnek. Én így mutatkoztam be :
A nevem Rosalie Jakson,de Rosenak szoktak becézni. 18 éves vagyok. Egy nővérem és egy velem egy idős fiú testvérem van. Tegnap érkeztünk Telfordba. Az előtt Wolverhamptonban éltünk.
Szeretem az állatokat és szeretek kint lenni a természetben. Imádom énekelni és a zene a mindenem. A barátaimmal sokat szoktam bohóckodni és viccelődni. Eddig az iskola egész jól ment...
- Köszönjük Rose. Alice most te jössz !-mondta Mrs. Amway.
Alice Peace vagyok. 19 éves. Egy húgom van Rose és egy öcsém Peter. Mindketten 18 évesek. Egész jól megértjük egymást,bár néha vitázunk. Tegnap érkeztünk Telfordba,de ezt Rose már elmondta.
Nagyon szeretek a barátnőimmel lenni és mókázni. Imádom az állatokat főleg a lovakat és a kutyákat. Eddig nagyon jól tanultam és remélem,hogy ez így is marad!
- Nagyon jó volt Alice!-dícsérte meg a tanárnő Alicet. Ebben tényleg jobb volt,mint én.
Leültünk és mindenki minket nézett. Ez kicsit idegesítő volt,de már megszoktam.
Egész órán engem és Alicet kérdezték.Sokszor már azt sem tudtam mit kérdez a tanárnő,ezért csontból rávágtam,hogy "igen!". Óra végén ismét kirohantunk a 2 fiúhoz.Megint röhögcséltünk egy jót és ez így ment egész nap.
Mikor vége lett a tanításnak és mehettünk ebédelni 2 lány odajött hozzánk.
- Sziasztok!-köszöntek.
- Sziasztok.-köszöntünk vissza.
- Nem ülnétek le esetleg hozzánk ?-kérdezték.
- De, de igen.-válaszoltuk és leültünk melléjük az asztalhoz.
- Még be sem mutatkoztunk..-mondták a lányok.
- Én Hannah vagyok.
- Én pedig Susan.
- Örvendek én Rose vagyok.
- Én pedig Alice.
A bemutatkozás után kérdezgettük egymást mindenféléről,aztán ahogy megettük az ebédet (én farkas éhes voltam ) felmentünk a táskánkért.
- Ez az iskola jobban tetszik és kedvesebbek is...-jegyeztem meg. Ezen Hannah és Susan csak mosolygott.
- Meddig maradtok ?-kérdezték.
- Már indulunk is...-mondta Alice és a kijárat felé sétáltunk. Út közben kaptam egy üzenetet :
#Szia na milyen a suli ?
Feladó:Ismeretlen
Nem válaszoltam rá vissza. Eltettem a mobilom,ám ekkor megcsörrent.
- Haló ?!-szóltam bele.
- Szia Rose, . Na milyen a suli ?-kérdezte. Kicsit megrémültem,mert a hang ismerős volt,de nem tudtam,hogy ki beszél. Nem válaszoltam semmit csak meredten tartottam a fülemhez a telefont.
- Ma legyél a házatok kapujánál este 20:57-kor.-mondta ismét a hang és letette.
- Na ki hívott ?-kérdezte Hannah.
- Nem tudom,ismeretlen.-válaszoltam.
Mikor kiértünk a parkolóba Susanért kocsival jött az anyja.
- Sziasztok,majd holnap beszélünk!-köszönt el a lány. Integettünk és folytattuk utunkat.
Hannah is busszal jött velünk,de ő később szállt le és teljesen elámult a ház láttán.
- Itt laktok ?-kérdezte. Mi csak bólintottunk,majd elköszöntünk és leszálltunk.
Mikor beléptünk a ház ajtaján a 2 sárkány szülött megjelent és undorodva nézett minket,ahogy levesszük a cipőnket és felmegyünk a szobákba.
- Hova lettek a cuccaim Sofia ?-kérdezte Alice.
- Jaa azok a te cuccaid voltak ?! Úgy sajnálom,de azok azt hiszem Davidnél vannak.-mondta álszentül Sofia.
- Jessica az én cuccaim is Davidnél vannak ?-kérdeztem halkabb hangon.
- Nem a te cuccaidat bátorkodtam betenni a szekrényem egy még nem teljesen teli részébe.-mondta. Megkönnyebbültem és elmosolyodtam. Alice nagyon mérges volt,mert Sofia szándékos szétszórta a cuccait David szobájában. Segítettem őket összeszedni,de a célzás világos volt. Nem látnak minket itt szívesen...
Bementem a "szobámba" és leültem az ágyra. Csak néztem ki a fejemből.
- Mi a baj Rosalie ?-kérdezte Jessica.
- Semmi,de hívj inkább Rosenak azt jobban szeretem!-mondtam és felálltam.
- Rendben.-mondta Jessica és mellém állt.
- Gyere menjünk Sofiékhoz!-mondta és kiviharzott a szobából. Mikor beléptünk Sofia szobájába,azt hittem elájulok. Borzalmasan éreztem magam.
Sofia szobája :
- Csak egy kicsit szereti a One Directiont...-mondta Jessica.
- Sziasztok.-köszönt Sofia.
- Mit csinálsz Sofi ?-kérdezte David az ajtóból.
- Vettem egy óriás posztert és azt próbálom felragasztani a falra!
- És ki van rajta ?-kérdezte Alice.
- A földkerekség legeslegeslegcukibb sráca...
- Zayn ?!-mondtam meglepetten.
"-Miért mindenki Zaynt szereti ? Miért nem lehet az,hogy elfelejtsem teljesen?"-kérdeztem magamtól.
Mikor Sofia felragasztotta a posztert leültünk és azzal ütöttük el az időt,hogy Sofia megmutatta az összes 1D-s cuccát...
Már 2,5 órája csak pakolja ki az újabbnál újabb cuccait. Már azt hittem végem van,mikor Petunia felkiáltott,hogy: vacsora. Lerohantunk,de sajnos megint csalódnunk kellett,mert csak egy halom zöldséget kaptunk szójaszósszal vacsorára. Annyira éhes voltam,hogy végül megettem,de nem túl jó hatással volt a szójaszósz a gyomromra...
- Jól vagy Rose ?-kérdezte Peter.
- Nem ez a kaja ehetetlen volt !-mondtam mérgesen és kiszaladtam a kertbe.Ekkor kaptam egy üzenetet :
#Látom nem felejtettél el...:)
Feladó : Ismeretlen.
Körülnéztem...Sehol senki...Majd hirtelen egy villanás.
- Hé, megtaláltuk ! Itt van!-hallatszott.
- Szia te lennél Harry Styles új barátnője ?-kérdezték.
- Hány éves vagy ? Mióta ismered Harryt ?
Meg sem tudtam szólalni,annyit kérdezgettek tőlem,majd nagy tömegben megjelent Harry.
Harry,ahogy közeledik felém :
Csak mosolygott és bámult engem.
- Szia Rose !-köszönt Harry.
- Szia Harry.-köszöntem.
- HARRY! HARRY!- sikoltozott Sofia.
- Úristen te vagy HARRY STYLES !!-mondta ámuldozva.
- Igen én vagyok...,de én most...-kezdte el mondani,de engem elkevert az óriási tömeg,amely őt körül vette.
- Adsz autogramot ?-kérdezték többen is.
- Persze,de most nem igazán érek rá...-mondta halkabb hangon.
Leültem a ház előtti útra és csak bámultam,ahogy Harry körül egyre nagyobb tömeg lesz. Arra gondoltam vajon milyen érzés ehet tényleg híresnek lenni rajongókkal meg minden...
- Mi a baj Rose ?-kérdezte Alice.
- Az a bajom!-mutattam a tömegre.
- Úristen itt van Zayn ?!-kérdezte. Én csak a fejem ráztam.
- Rose!-hallatszott felnéztem és Harry állt felettem.
- Szia Harry! Zayn hol van ?-kérdezte Alice.
- Nem tudom. Rose beszélni szeretnék veled 4 szem közt!-mondta Harry.
- Hát itt meg mi folyik ?.kérdezte David.
- Ő kicsoda ?-kérdezte hunyorogva Harry.
- David vagyok.-mutatkozott be.
- Én pedig Harry.
- Na jobban vagy már ?-kérdezte David. Bólintottam,bár nem tudom mire gondolt.
- Na akkor jössz Rose ?-kérdezte Harry türelmetlenül. Felálltam és követtem.
- Harry nyilatkozz légyszi!-kérlelték többen is.
- Hallgatlak...-mondtam,mikor már egy biztonságosabb helyre értünk.
- Egyet egy mondatban kifejezek mindent amit érzek : "You never love yourself half as much as I love you..." -mondta és láttam,hogy közelebb lépett hozzám. Várt valamit. Eszem ágában se volt Harryt megcsókolni! Sőt még egy ölelést is nehezen vállaltam,de végül csak megöleltük egymást.
- Ez nagyon aranyos tőled,de...-kezdtem el mondani,de David hangja zavart meg minket.
- Rose,mennünk el!-mondta. Ránéztem Harryre az arcáról nem lehetett leolvasni,hogy mit érez és mit gondolhat most.
- Hát akkor szia Harry és örülök,hogy találkoztunk,de mennem kell.-mondtam és még tétováztam kicsit,de végül megindultam,ám ekkor elkapta a csuklóm.
- Ne menj kérlek! Csak látni akartalak még...-mondta Harry szomorkás hangon.
- Még ? Miért mi történt ?-kérdeztem aggódó hangon.
- Rosalie!-hallatszott. Nem foglalkoztam vele Harry most fontosabb volt.
- Semmi se történt. Csak egyszerűen látni szerettelek volna és kicsit beszélgetni vagy esetleg segíteni...-mondta nyugodt hangon.
- Segíteni ? Ugyan miben ?-kérdeztem.
- Nem tudom. Amiben kell.-mondta bizonytalanul.
- Rosalie azonnal gyere!-kiabálta Petunia.
- Most már tényleg mennem kell Harry!-mondtam és még ott maradtam egy kicsit vártam valami reakcióra Harry részéről. Nem tett semmit csak elköszönt én pedig elindultam a hőn szeretett Petuniához,aki már ráncosra ordibálja magát miattam...
Még egyszer hátranéztem és Harry így nézett rám :
Nagyon helyes volt. Mikor a kapuhoz értem ismételten letámadtak és kérdezgettek mindenféle hülyeséget,de én oda se figyeltem,csak besétáltam a ház udvarába és ott megálltam.
- Legszívesebben kint hagynálak! De mivel olyan jó szívem van és szeretlek téged Amanda...ezért bejöhetsz,de vállalnod kell a következményeket.
- Rendben Petunia...,de a nevem nem Amanda,hanem Rose!-mondtam és beszaladtam a házba. Éppen Jessica szobája felé meneteltem,mikor megláttam Sofiát csípőre tett kézzel állni.
- Hogy lehetsz ilyen hálátlan ? Ilyen pimasz ? Ilyen...ilyen bunkó ? Nem hallgatsz anyukám szavára ! Ellopod a leendő férjem ! Pedig én befogadtalak,kedvesen bántam veled és próbáltam neked segíteni,erre te ezt teszed?!-mondta dühösen Sofia.
- Nem tudom miről beszélsz,de most nem is érdekel,mert fáradt vagyok és holnap korán kell kelnem!-mondtam és a hálószoba felé mentem,de Sofia kitette a lábát és,ha nem figyelek kigáncsol. Rátapostam a lábára,persze nem olyan erősen,de ez is épp elég,ahhoz,hogy sikoltozzon.
- Anyaaaaa!!!-kiáltotta.
- Mi a baj kincsem ?-kérdezte Petunia.
- Ez a hálátlan ki akart gáncsolni,de én nem hagytam magam,ezért ellökött és rátaposott a lábamra!-hisztizett Sofia.
- Ez nem is igaz !-mondtam.
- Tényleg egy hálátlan pimasz kis görcs vagy!
- Ezért most vállalnod kell a következményeket! Menj le az alaksorba,ott találsz egy szobát,abban fogsz ezentúl lakni!-mondta Petunia és elkapta a karom.
- Nem megyek!-vágtam rá és kirántottam a karom az ő szorításából (nem volt nehéz )
- Mit mertél mondani ?!
- Jól hallottad nem megyek és nem is fogok! Te nekem nem parancsolsz! Nem vagy az anyám,sem a gyámom ! Még a bejárónőmnek se fogadnálak fel!-mondtam dühösen,ám ekkor adott egy pofont.
Ezt a "pofont" teljesen jogtalannak éreztem.
- Te megütöttél ?! Nem tudom,hogy miért hoztál minket ide,de ki derítem és akkor elmegyünk innen jó messzire !!-jelentettem ki és bezárkóztam a fürdőszobába. Sírva fakadtam. Hogy hogy juthattam el idáig ?! Ekkor rezgett a telefonom. Megnéztem,üzenetem érkezett :
#Jó éjszakát:)
Feladó : Harry.
Gondolkoztam,hogy visszaírjak-e neki vagy inkább felhívjam ? Végül úgy döntöttem,hogy inkább írok neki egy üzenetet és,majd ha holnap is ilyen rossz lesz a helyzet akkor,majd felhívom...
#Jó éjt neked is:)
Aztán eltettem a mobilom. Bezártam az ablakot,mert rettentően hideg volt már és a fürdőkád előtti szőnyegen kuporogva elaludtam...
Nagyon joo :D Alig varom a kovit :D Leccci siess a kovivel :D
VálaszTörlésConi
Kérésed számomra parancs... itt is van a kövi :)
Törlés