Feltápászkodtam és az ablakhoz sétáltam. Harry járt a fejemben...pontosabban az amit mondott az érzéseiről. Vajon tényleg komolyan gondolta ? Félek ezt már nem fogom megtudni,mert itt vagyok egy fürdőszobában tulajdonképpen bezárva,bár én menekültem ide önszántamból...
Egyedül a fürdőszobában :
2 fő ellenségem van : Miss Hisztérika (Sofia) és teljes névvel : Mrs. Zöldséget eszem diétás innivalót iszom,hogy még csontvázabb legyek és fogalmam sincs róla,hogy hogyan is kéne gyereket nevelni... röviden csak : ráncos boszorkány,akitől jobb minél hamarabb szabadulni...
Amikor befejeztem a gyűlölködést,remek ötletem támadt... MEG KELL SZÖKNÖM INNEN ! Ma ez sikerülni is fog. Már a tervet is nagyjából tudom...csak részlet kérdések maradtak,mint például ezek : Felkeltsem Alicet és Petert vagy esetleg Davidet,hogy segítsenek nekem vagy,hogy ne szenvedjenek ettől a mutáns "nő"személytől...
Úgy döntöttem,hogy megpróbálok egyedül menni,mert az még nem annyira feltűnő és hozok segítséget.
Már csak azt kéne tudnom,hogy hová meneküljek?! Nagyihoz nem lehet,mert biztos,hogy ott keresnének legelőször. Akkor csak egy lehetőség maradt...felhívom Harryt,hogy segítsen...
Már kb. 5-ször hívtam,de nem veszi fel...amint igazából nem is csodálok,hiszen még csak hajnali 5:24 van.
A zsebembe csúsztattam a telefonom és elindultam az ajtó felé. Óvatosan lenyomtam a kilincset. Az ajtó egy csöndes kattanással kinyílt. Lábujjhegyen lépkedtem a szobák felé.
Résnyire kinyitottam Sofia és Alice szobájának ajtaját.
- Rose hát te mit csinálsz ?-kérdezte a hátam mögül egy hang. Összerezzentem,majd megfordultam. Jessica állt most már előttem.
- Semmit!-válaszoltam.
- Az éjszakai osonás az nem semmi!-mondta Jessica.
- Tudod Jessica te nem tűnsz olyannak,mint a testvéred Sofia...te rendesebbnek vagy...így hát neked elmondom...meg akarok szökni innen !-mondtam és Jessica arcát fürkésztem.
- Mi ? Na erről az ötletedről tegyél le de nagyon gyorsan !-mondta Jessica.
- Már késő! Elegem van az anyád és Sofia viselkedéséből! Vagy mellém állsz és jössz velem vagy itt maradsz,de akkor hallgass !-mondtam és elindultam az ajtó felé.
- Rose...várj én...-kezdte el mondani Jessica.
- Gyere velem te is, De előbb még össze kéne pakolni magunknak pár ruhát egy hátizsákba...-mondtam és bementem a szobánkba. Gyorsan bepakoltam magamnak a választott ruhákat egy hátizsákba,aztán odamentem Jessicához is.
Mikor már mindketten készen voltunk,hátizsákkal a hátunkon sétáltunk az ajtó felé,de ekkor Jessicának eszébe jutott,hogy valamit a szobájában hagyott. Mondtam neki,hogy hozza le,de siessen.
Pár perc múlva már szaladt is Jessica. Már majdnem ideért amikor...
- Mi ez a nagy sietség ? Hová készültök ilyen későn ?-kérdezte egy hang. Összerezzentem és a szívem a torkomban dobogott,hát még mikor megfordultunk és láttuk,hogy Petunia állt Szörny Ella de Frász-os hajjal,vérben úszó szemekkel a lépcső tetején.
- Gyere Jessica gyorsan !-kiáltottam.
- Mégis hova mennél Jessica?-kérdezte Petunia és elkapta a lány karját.
- Eressz el!--mondta Jessica.
- Nem mész te sehová !-mondta Petunia.
Szerencsére Jessicának sikerült kiszabadulnia anyja szorító fogásából és odaszaladt hozzám.
- Ne Rose ! A lányomat is elvennéd tőlem ?!-mondta hisztérikusan Petunia.
- Nem,ha úgy dönt akkor itt marad,de ha így akkor meg jön velem! Megmondtam,hogy elszököm innen !-mondtam és kinyitottam az ajtót. Ránéztem Jessicára. Az arca kétségbeesettnek tűnt.
- Gyere vissza Jessy drágám!-biztatta Petunia.
- Sajnálom anya...-mondta Jessica. Kilépett az ajtón és vett egy mély levegőt,majd rám nézett. Láttam,hogy mondani akar valamit...végül nem szólt semmit csak megindult előre felé. Követtem őt. Határozottan lépegetett a sötét utcákon. Egyszer csak körülnézett és megállt.
- És most ?-kérdezte.
- Gyere,ha keressünk egy helyet,ahol nem találnak ránk!-mondtam.
Egy közeli étterembe mentünk.
Leültünk egy asztalhoz és csak néztünk egymásra.
- Sziasztok! Mit adhatok ?-kérdezte egy kedves hang. A hang irányába néztem. Egy lány állt az asztalunknál és érdeklődve nézett minket.
- Naaa??-kérdezte bambi szemekkel.
- Bukj le Rose! Azt hiszem Petuniát láttam !-mondta Jessica.
Gyorsan lebuktam.
- Mi az ? Mi történt ?-kérdezte a lány.
- Menekülünk...-mondta Jessica.
- Ki elől ?
- Látod az étteremmel szembe lévő bárt ?-kérdezte Jessica. A lány bólintott.
- Oda ment be az anyám. Előle bujkálunk...-folytatta Jessica.
- Hát addig itt maradhattok...-mondta a lány mosolyogva.
- Gyertek én tudok egy helyet,ahol senki se fog titeket keresni...-mondta ismét a lány.
- Köszönjük!-mondtuk Jessicával.
- Na és hogy hívnak,te jó tevő ?-kérdeztem.
- Laura.-mosolygott a lány.
- Titeket ?-kérdezte Laura.
- Rose és Jessica.-mutatkoztunk be.
Ezután a titkos helyre vezetett minket Laura. Amihez egy lépcsőn kellett felmenni. Mikor felértünk a tetejére,egy ajtót pillantottunk meg.
- Na itt is volnánk...-mondta Laura és kinyitotta az ajtót. Egy hatalmas szoba tárult elénk terasszal.
A szoba :
- Ez nagyon szép !-mondtuk Jessicával.
- Köszi. Itt addig maradtok,ameddig csak akartok!-mondta Laura.
- Köszönjük,de az étterem tulajdonos nem lesz mérges érte ?-kérdeztem.
- Dehogy is! Néha a tulajdonosnak eljön a fia ellenőrizni,de sose szól nekem...-mondta Laura.
- Halihó Lau?! Itt vagy ?-kérdezte egy hang a terasz felől.
- Ó tényleg! Gyertek bemutatom nektek a barátnőimet...-mondta Laura és a teraszhoz sétált.
- Gyertek be lányok!-mondta Laura és széthúzta a függönyt.
- Susan ? Hannah ?-kérdeztem meglepődve.
- Rose ?-lepődtek meg ők is.
- Csaknem ismeritek egymást ?!-mondta mosolyogva Laura.
- De bizony.-mondta Hannah.
- Roset ismerjük,de téged még nem. Hogy hívnak ?-kérdezte Susan.
- Jessica vagyok.-mutatkozott be.
- Örvendek. Én Susan vagyok.
- Én Pedig Hannah.
- Besegítetek ti is Laurának ?-kérdezte Hannah.
- Nem mi éppen menekülünk.-mondtam.
- Az anyám elől.-tette hozzá Jessica.
- Nekem most mennem kell,mert várnak a vendégek meg ma várunk egy fontos vendéget...-mondta Laura és elindult lefelé a lépcsőn.
- Várj Laura! Nem mehetnénk mi is ? Legalább segítenénk!-mondta Susan.
- Oké gyertek!-mosolygott Laura.
Lementünk az étterembe. Elég sokan voltak. Egy kedves srác adott nekünk ruhát,melyet azonnal felvettünk és utána beálltunk dolgozni. Mindig is ki akartam próbálni a pincérkedést és most végre sikerült!
Már egész jól ment...és még nem törtem össze egy tányért sem!
Sajnos ezt elkiabáltam,mert én tányérokat szedtem össze és vittem be,mikor a Susan és Hannah mosolyogtak és nevetgéltek. Odamentem hozzájuk,hogy mi ilyen vicces.
- Nézd itt van a tulajdonos fia és Laurával szemezget!-mondták nevetgélve.
Odanéztem és megpillantottam egy ismerős arcot...
Nem biztos csak képzelődöm...Az lehetetlen,hogy Jake legyen a tulajdonos fia és PONT itt lenne éttermük...
- Rose?-kérdezte Jake. Felnéztem.
- Szia Jake.-mondtam és közelebb léptem hozzá.
- Egyedül ?-kérdezte és körülnézett.
- Barátnőkkel...-mondtam.
- Hol vannak a...
- Elmentek.-válaszoltam. Ám ekkor megszólalt a telefonom.
- Bocsi hívnak. Egy pillanat és jövök!-mondtam és kimentem az étteremből.
- Haló?!-szóltam bele.
- ... .... ....... ?
- Háát lehetséges nem tudom...-válaszoltam.
- ......... ...!
- Rendben. Mikor ?-kérdeztem.
- ....... ?
- Oké. Szia!-köszöntem el.
- .........!
- Ki hívott ?-kérdezte Jake.
- Valaki.-válaszoltam.
- És ugyan mit akart ?-kérdezte flegmásan.
- Ahhoz nincs semmi közöd!-mondtam és a lányok felé fordultam.
- Figyeljetek lányok nekem most mennem kell,de sietek!-mondtam és levettem a kötényt meg kis sapit és kirohantam az étteremből.
Az étterem előtti parkolóban állt egy kocsi. A benne ülő embert azonnal felismertem és szándékosan lassan sétáltam oda hozzá.
- Szia Harry!-köszöntem.
- De gyors voltál!-mondta mosolyogva.
- Itt ebédeltél ?-kérdezte.
- Mondhatjuk úgy is.-válaszoltam.
- És te mi járatban vagy erre felé ?-kérdeztem.
- Hááát most kaptam egy kis szabad időt...és gondoltam benézek...-válaszolta Harry.
- Jaj ne!-kiáltottam és közelebb léptem Harryhez,hogy ne látszódjak.
- Mi a baj ?-kérdezte Harry.
- Most meg vagy!-kiáltotta Petunia és odasétált hozzánk.
- Maga meg kicsoda és mit akar ?-kérdezte Harry.
- Ahhoz neked nincs semmi közöd,úgyhogy ne is avatkozz bele!-mondta Petunia és elkapta a hajam.
- Áu ez fáj!-kiáltottam. Erre kiszaladt Jake.
- Hagyja békén Roset!-kiabálta Jake.
- Na megjött a hősöd..-jegyezte meg Harry.
- Neked is szia Harry!-mondta Jake és közelebb jött,hogy segítsen.
- Kérem engedje el Roset!-mondta Harry.
- Nem,mert ez kis hálátlan cafka megszökött tőlem és elpártolta tőlem a saját lányomat is!-mondta Petunia.
- Ez nem igaz! Jessica önszántából jött velem!-mondtam a hajamat fogva.
Sikerült megkarmolnom Petuniat,aki felordított és elengedte a hajam.
- Fuss Rose!-kiáltották fiúk.
Elkezdtem rohanni magam sem tudtam,hogy hová...
Egyszer csak megbotlottam és nagyon megfájdult a bokám. Ráadásul még az eső is elkezdett esni! Úgyhogy az esőben sántikáltam tovább,amikor egyszer csak megállt mellettem egy autó.
- Csak hogy végre meg vagy! Gyere szállj be!-mondta Harry. Beszálltam a kocsiba.
- Mi történt ?-kérdeztem.
- Ez a nő elkezdett még jobban ordibálni és adott volna egy pofont Jakenek,de a srác elkapta a nő karját,aki megijedt és sikoltozni kezdett,hogy ez a suhanc megpróbálta megütni. Erre jött egy izom pacsirta és megvédte a jajveszékelő nőt,úgyhogy behúzott egyet Jakenek. Szegény srác azt se tudta,hogy hol van...Szerencsére ezt látta egy rendőr és leállította az izompacsirtát,mielőtt behúzott volna még egyet Jakenek.-válaszolta Harry.
- Úristen és Jake jól van ?-kérdeztem.
- Nagyon szeretheted őt,ha ennyire aggódsz érte...-mondta Harry.
- Nem biztos...-mondtam.
- Megérkeztünk.-mondta Harry. Leparkolt a kocsival,majd kiszálltunk és bementünk egy Hotelbe,ahol megszállt Harry.
International Hotel, Telfor :
Mikor beléptünk a nagy üvegajtón mindenki felénk nézett és csak ahogy haladtunk a lift felé csak bámultak minket.
- Miért bámul mindenki? Ez olyan idegesítő!-jegyeztem meg.
- Majd megszokod!-mosolygott Harry.
Amikor elértük Harry szobáját,ő megállt és rám nézett.
- Hát akkor menjünk be...-mondta Harry és egy mélyet lélegzett.
Mikor beléptem rend volt. Leültem az ágyra és elgondolkoztam...
- Tessék hoztam egy bögre forró csokit.-mondta Harry.
- Köszi,de ugye ezt nem fogod rám borítani ?!-mosolyogtam.
- Hát remélem!-mosolygott ő is.
- Ha kell valami csak szólj!-mondta és elment. Én meg addig üzenetet kaptam.
#Szia hiába hívtalak nem vetted fel... :( Ha már be leszel kapcsolva,hívj !!!
Feladó : Jessica.
Gyorsan felhívtam Jesicat,aki nagyon mérges volt rám. Meg is értem és igaza volt abban,hogy szóljak Harrynek,hogy vigyen vissza hozzájuk...
- Harry !-kiáltottam,de nem jött rá válasz. Végig sétáltam a lakosztály,de nem láttam sehol,úgyhogy kinéztem a folyosóra. Üres volt az egész emelet,így hát útnak indultam.
Lementem az eggyel alattunk lévő emeletre.
- Harry ?!-kiáltottam.
- Ő nincs itt !-vágta rá egy hang. Körülnéztem és megpillantottam egy srácot.
- Jake?!-kérdezte hunyorogva,mert nem láttam rendesen.
- Igen Rose én vagyok! Nézd meg,hogy mit tett velem a pszichopata barátod!-mutatott magára.
- Úristen!-kaptam a számhoz. Jake arca tele volt kisebb zöld-lila foltokkal.
Jake összevert arca :
- Nem az lehetetlen!-vágtam rá.
- Nem itt az bizonyíték rá,hogy elmebetegek!-mondta Jake.
- Ezért most én visszaadom neki...-mondta Jake és közelebb lépett.
- Ne !-álltam ellen neki.
- Látod ezt mondtam! Teljesen belezúgtál ebbe az idiótába! Csak tudnám miért?! Mitől jobb ő,mint például én ? Eddig akár hogy igyekeztem nem vetted észre vagy Harry sokkal jobban csinálta...-mondta Jake.
- Harry semmitől se jobb nálad...-mondtam.
Közelebb léptem hozzá és átöleltem. Épp ekkor jött Harry nagy mosollyal az arcán,amit most le is töröltünk róla...
- Jake hát te mit keresel itt ?-kérdezte.
- Rosehoz jöttem nem pedig hozzád!-mondta Jake és rám mosolygott.
- Jó itt voltál köszi szépen,de most már menj el mond el mindenkinek,hogy velem van és nagyon jól van!-mondta Harry és mellém lépett.
Míg Jake 10 cm-rel, addig Harry a hajával együtt fél fejjel magasabb nálam...
- Szia Rose,majd holnap beszélünk! Sok sikert ehhez a ritka bunkóhoz!-mondta Jake és elment.
Harry megforgatta a szemeit és visszakísért a lakosztályába.
- Miért hagytad el a lakosztályt ?-kérdezte.
- Csak téged kerestelek...-mondtam halkabb hangon. Kicsit megrémített az amit Jake mondott,hogy összeverte őt Harry.
- Mindegy most már. Nem vagy almos vagy esetleg éhes ?-kérdezte. Én meg csak a fejemet ráztam.
- Akkor mindjárt jövök,addig tessék adok neked pizsamát vedd át...-mondta és odadobott nekem egy pólót. Nem akartam felvenni,de nem volt más választásom...a hátizsákomat az étteremben hagytam. Ebben a ruhában pedig nem alhattam,mert iszonyat kényelmetlen...és akkor mit veszek fel holnap ? Úgyhogy gyorsan lekaptam magamról a ruháim,kivéve a melltartómat és a bugyimat. Ezután felvettem az óriási pólót.
Mikor készen voltam eldugtam a cuccaim az egyik komód fiókjába és leültem az ágyra.
- Bejöhetek már ?-kérdezte Harry.
- Gyere.-mondtam.
- Jól nézel ki!-mosolygott,aztán leült mellém.
- Nyugodtan feküdj le...-mondta és ő lefeküdt. Pár perc múlva lefeküdtem én is.
Csak néztük egymást... Ekkor újra felelevenedtek bennem a Zaynnel töltött idő emlékei. Hátrébb húzódtam.
- Mi a baj ?-kérdezte Harry és közelebb csúszott.
- Zayn...-mondtam.
- Felejtsd el őt!-mondta.
- Nem tudom...-válaszoltam és megpillantottam Harry egyik tetoválását a mellkasán. Erről eszembe jutott,hogy rá akartam kérdezni a Jake-es sztorira,de még nem volt rá jó alkalmam.
- Harry...igaz amit Jake mondott...hogy...-kezdtem el mondani,de egyszerűen nem tudtam befejezni.
- Hogy megvertem-e ? Dehogy! Jake egy nyámnyila idióta,előbb verném meg saját magam,mint őt!-nevetett Harry.
- Ő nem ezt mondta és tényleg tele volt sebekkel!-mondtam.
- És te ezt elhitted neki ?-kérdezte Harry.
- Hát...
- Szóval igen. Jake egy barom nem szabadna még csak találkoznod se vele!-mondta Harry,aztán közelebb csúszott hozzám.
- Jó éjszakát!-mondtam és átfordultam a hátamra. Látszólag ez összezavarta Harryt,mert megrázta a fejét és a hátára fordult ő is.
Nagyon fáradt voltam,ezért hamar elaludtam,bár volt bennem egy kis félelem,hátha Harry csinál valamit...de az álom még így is elnyomott....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése