/ 4. fejezet / 18. Rész : Rablás

                                                      * Harry Szemszöge *

Szinte alig aludtam,de nem bánom,mert így vigyázhattam Rosera. Szegényt csapás, csapás után éri. Így volt tegnap is. Nem tudom,hogy ki volt az a nő. De amikor láttam,hogy elkapja Rose haját és elkezdi cibálni,próbáltam segíteni. Ekkor feltűnt Jake a nagy hős,aki mindenkit megment...
Nem értem,hogy Rose,hogy barátkozhat vele. Ráadásul,ahogy tegnep előadta magát Rosenak...! Annyira látszott rajta,hogy csak féltékeny..! 
Mikor kinyitottam a szemem,oldalra fordítottam a fejem,így láttam Roset,amint oldalán fekszik és...azt,hogy fogja a kezem...

Kézfogás :

Megmozdítottam a kezem,ekkor megmozdította ő is,majd kinyitotta a szemeit. 
- Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva. 
- Jó re...-kezdte elmondani Rose,de már tudta befejezni,mert meglátta a "kézfogás"t. 
Gyorsan a elhúzta tőlem a kezét és a plafont nézte. 
- Mi a baj ?-kérdeztem. 
- Semmi,csak aggódóm a többiekért...-mondta egy sóhajtva Rose. 
- Akkor menj és öltözz át,aztán visszaviszlek az étterembe.-mondtam Rose bólintott és elindult a fürdőszoba felé. 
- Balra a 2. ajtó!-kiabáltam utána. 
Mikor bement a fürdőszobába,itt hagyott egy kis cetlit,ami meg volt már ugyan tépázva,de még el lehetett olvasni :

" You never love yourself half as much as I lov you..." ??  Ez a szöveg nagyon béna!! 

Ez rosszul esett,hisz én írtam neki! Most már teljesen bizonytalan vagyok,hogy Rose akkor most kedvel vagy sem ?! Kiborít,de még nem akarok rákérdezni,mert az is csak plusz terhet jelentene számára...Különben is ott van neki Jake...
- Megjöttem!-mondta mosolyogva Rose. Nem válaszoltam csak gyorsan zsebre vágtam azt a papírdarabkát. 
- Na akkor mehetünk ?-kérdeztem és megindultam az ajtó felé. 
Rose nem válaszolt csak követett. 
Mikor leértünk óriási tömeg fogadott minket. Mindenki kérdezgetett,hogy mióta a barátnőm ? Hogy ismerkedtünk meg ? Hány éjszakát töltöttünk ebben a Hotelben ? 
- Sajnálom,de úgy érzem ehhez senki semmi köze !-mondtam és odamentem a sikoltozó lányokhoz és autogramokat osztogattam. 

Autogram osztogatás :

Közben persze hátranéztem,hogy mögöttem van-e Rose.  Mikor elértük  a kocsim és beszálltunk láttam,hogy Rose mondani akar valamit,de végül nem szólt semmit csak beült és nézett maga elé...
Mikor megérkeztünk és kiszállt az autóból, rögtön odaszaladt hozzá néhány lány. 
- Susan ! Hannah ! Laura !
- Rose! Rose hát te meg hol jártál ?-kérdezgették a lánytól. 
- Hát én...
- Velem volt!-mondtam büszkén. Ekkor megjelent Jake. 
- Végre Rose! Csodálkozom,hogy egyben vagy! Nem bántott téged ?-kérdezte Jake.
- Ugyan miért bántott volna ?!-mondta Rose és rám nézett. 
- Hol van Jessica ?-kérdezte a lányoktól. 
- Az a nő, Petunia el akarta innen vinni,de ő nem hagyta magát és utánad indult,de ezek szerint te nem találkoztál vele...-válaszolták. 
- Meg kell keresnem!-mondta Rose és odalépett hozzám. 
- Segítesz ?-kérdezte. 
- Gyere!-mondtam és kinyitottam az ajtót. 
- Jövünk mi is segíteni!-mondta a 3 lány. Én csak vállat vontam ők pedig mosolyogva beszálltak az autóba. 
Jake csak ott állt és nézte,ahogy elhajtunk az autóval. 
- Merre keressük a lányt ?-kérdetem,de mindenki csak a vállát vonta. 
- Merre szaladt ?-kérdezte Rose.
- Arra,amerre te!-válaszolták a lányok.
- Én itt értelek utol...-mondtam Rosenak.
- Nézzétek !-mutatott az egyik lány egy a földön heverő ruhadarabra. 
- Állj meg Harry!-mondta Rose. Lefékeztem,ők pedig kiszálltak.
- Ez Jessicáé!-mondta Rose. 
- Üzenetem jött!-mondta Rose. Elolvasta és teljesen elképedt. Elkezdett sápadni és a földre rogyott...
- Mi történt ? Kiírt ?-kérdezgették a lányok. 

-  A gyámod elől megtudtál szökni,de előlem nem fogsz! Ott vagyok minden lépésedben,minden gondolatodban,még az álmaidban is ott vagyok! Ha eljössz az étteremmel szemben lévő parkba délután 4 körül,akkor hozok neked valakit,akit te kevertél bajba! Ha bűntudatod van akkor eljössz és nem esik bántódása senkinek,de nem jössz el,akkor a következők közt lesz : Harry,Hannah,Susan és Laura is! Várlak szeretettel... - olvasta az üzenetet Rose.

- Ez beteges! Ki pikkelhet rád ennyire?-kérdezte a hullámos hajú lány,Susan. 
- Nem tudom...talán Petunia...-mondta remegve Rose. Látszott rajta,hogy meg van rémülve. 
- Elrabolná a saját lányát ?!-mondta Hannah fintorogva. Rose megvonta a vállát és elindult gyalog vissza felé. 
- Kocsival nem lenne egyszerűbb ?-kérdeztem. Rose nem szólt semmit csak rám nézett. Látszott,hogy bűntudata van. Lefékeztem az autóval és kinyitottam neki az ajtót. Beszállt és lehajtott fejjel hallgatta a hátul ülő lányok kérdéseit a tegnappal kapcsolatban. 
Mikor megérkeztünk Jake állt kint az étterem kapujában.  
- Na ?-kérdezte Jake. 
- Jessicat elrabolták és én tehetek róla!-mondta Rose. 
- Ez nem igaz!-mondta Jake és közelebb lépett Rosehoz.
- Nem a te hibád,te nem tehetsz róla! Majd együtt megkeressük!
- Felesleges megkeresni,mert üzenetet kaptam az el rablótól és azt írta,ha nem leszek az étteremmel szemben lévő parkban,akkor a barátaimmal történik valami!-mondta Rose. 
- Gyere ide..-mondta Jake és közelebb húzta magához Roset, aztán súgott valamit Jake Rosenak,amitől...megölelték egymást...


Ölelés :

Rossz érzés volt ezt látni...de ezek szerint tényleg Jake-et szereti...


                                                    * Rose Szemszöge * 

Ez az ölelés nagyon jól esett! Jake nagyon aranyos volt és simogatott az ölelés közben és próbált megnyugtatni. 
Mikor elengedtük egymást,bementünk az étterembe. De Harry kint maradt és Susan szaladt ki hozzá. 
Rosszul esett,pedig Harryt csak a barátomnak tekintem...valamit sugdolóztak meg röhögcséltek,aztán Susan egy óriási mosollyal az arcán jött be,majd utána bejött Harry is. 
Felmentünk Laura "titkos" szobájába,de csak mi 4-en lányok,mert a fiúkat kizártuk. 
Faggattak a lányok,hogy milyen volt a tegnap este. 
- Komolyan Harryvel aludtál egy ágyban??!!-lepődött meg Susan. 
- Igen,de halkabban,mert még meghallja!-csitítottam őket.
- Na és?!-vágták rá. 
- Harry és Rose szívecske pont pont pont...-énekelgették. 

- Give you this, give you that
   Blow a kiss,take it back
  If I look inside your brain
  I would find, lots of things
 Clothes,schows, diamond rings
 Stuff that's driving me insane
 You could be preoccupied
 Different date, every night
 You just got to say the word
 Yo're no into them at all
 You just want materials
 I schould know because i've headr
When girls say...    

Énekelte Harry a szoba ajtót szinte betörte,úgy jött be ... majd egy kis várakozás után mi lányok folytattuk...

- I want, i want i want,but that's crazy
 I want, i want, i want,and that's not me
 I want, i want, i want,  to be loved by you...

- Nagyon jól énekeltek együtt lányok!-jegyezte meg Harry. Erre összenéztünk a lányokkal. 
- Annyira,hogy még téged is legyőznénk ?-kérdeztem mosolyogva. 
- Próbáljuk meg !-mondta Harry. 
- Te egyedül,mi csapatban és folytassuk ezt a számot !-mondtam és a lányok mellé léptem. 
- Mehet csajok ?-kérdeztem. Ők bólintottak. 

- You've got everything you need
   But you want accesories
   Got to hold it in your hand
   If I change the world for you 
   I bet you wouldn't have a clue
  Don't you know that I can't stand
  When girls say...

Énekeltük és a végén megálltunk a refrén előtt. Erre Harry odajött és elkezdett énekelni,amibe mi is beszálltunk...

- I want, i want, i want, but that's crazy
  I want, i want, i want , and that's not me
  I want, i want, i want, to be loved by you
 And now the girls say
 I want, i want, i want, but that's crazy
 I want, i want, i want, and that's not me
 I want, i want, i want, to be loved by you

- Most te jössz !-mondtam. Harry bólintott. 

- Be loved by you
  I wanna , I stay true 
  I wanna,if you knew
  What you put me through 
  But you want,you want,you want,me to love you too


Ez után volt egy kis "szünet" amikor volt időm levegőt venni és odasompolyogni Harry és Susan mellé. 
Aztán ismét Harry kezdett énekelni és tuti,hogy Susannek énekelt!

- I want, i want, i want, but that's crazy
  I want, i want, i want, and that's not me
 I want, i want, i want,  to be loved by you ...
Oh, now the girls say...

Harry végig csak Susant nézte..úgy hogy a végére beszálltam én is!

- I want, i want, i want, but that's crazy
  I want, i want, i want, and that's not me
 I want, i want, i want, to be loved by you
I want, i want, i want. another girls say     - ezt a sort én énekeltem és Harry.   I want, i want, i want, and that's crazy...    - ezt a sort viszont Susan...
I want, i want, i want, to be loved by you...

- Hát ez...eszméletlen jó volt!! Még egyszer!-mondta Susan ugrálva. 
- Csináljátok,de sajnos nélkülem,mert nekem mennem kell...-mondtam és megindultam az ajtó felé. 
- Mi is megyünk veled!-mondta Hannah. 
- Nem lehet!-mondtam.
- De azt nem írta,hogy egyedül menj,csak azt,hogy menj el...-mondta Hannah.
- Ez igaz...akkor gyertek velem ti is!.mondtam és,így 4-en leszaladtunk az étterembe és én be akartam köszönni Jakenek,de azt mondták,hogy elment. 
Mikor a parkba értünk megláttunk egy fekete kapucnis alakot. Épp felénk közeledett. 
- Rose, látom elhoztad a barátaidat is...-mondta a srác.
- Ki vagy és mit csináltál Jessicaval ?-kérdeztem felháborodva. 
- Egy idegen. Ó és a lány jól van. Mutassak róla képet ?-kérdezte.
- Tessék azt hiszem ő Jessica. Igaz ?!-vigyorgott és elővette a zsebéből a telefonját és mutatott egy képet...


Jessica :
















- Te elmebeteg! Mit tettél vele ?-kérdeztem kétségbeesetten. 
- Én ugyan semmit... A lány csupán csak mély álomba szenderült... -vigyorgott a kapucnis alak. 
- Na ebből elég!-most Harry és ökölbe szorította a kezét.
- Ó kit látnak szemeim a híres neves Harry Styles...
- Na gyere csak ide...-mondta Harry és már készült rá,hogy megüsse a srácot. - Én a helyedben nem tenném!-mondta a kapucnis alak és elkapta a karom. Magához húzott és nagyon erősen szorított. 
- Engedj el!-kiabáltam. 
- De szép lány vagy...miért nem maradsz itt velem ?! A lányt érted... Hiszen neked már nincs senkid...és nézd meg a barátaid sem kedvelnek téged! A nővéred elvette tőled a szerelmedet,aki most sincs itt...Nézd meg a szőkés hajút. Ő meg Harryt akarja tőled elvenni! Az előbb láttam a közös énekléseteket és azt is,ahogy odamentél Harry mellé,de ő észre se vett,mert azzal a másik lánnyal foglalkozott! Hagyd itt őket és gyere velem!-biztatott a kapucnis alak. 
- Rose ne hallgass rá!-mondta Susan. 
- Akkor válaszolj egy kérdésemre!-mondtam.
- Szerelmes vagy Harrybe ?-kérdeztem,de Susan tétovázott. 
- Harry te szerelmes vagy Susanbe ?-kérdeztem.
- Nem én egy másik vagyok,akit már nagyon régóta nem találok,mert hol úgy érzem,hogy szeret,hol meg úgy,hogy utál...-válaszolta Harry. Szegény Susannek biztos rosszul esett. 
- Ezt a lányt,biztos azért nem találod,mert még maga a lány is bizonytalan.-mondtam Harrynek,aki erre közelebb lépett.
- Elég! Most pedig viszlát,mert nekem és Rosenak még sok dolgunk van!-mondta az alak és egy autó felé ráncigált...
- Rose!-kiáltott utánunk Harry. 
- Harry segíts!-kiáltottam én is,ám ekkor elsötétült minden. A tarkóm iszonyatosan fájt. Az utolsó hang,amire emlékszem egy pisztoly hangja,amint elsül, aztán 2 sikoly.
Vajon mi történhetett ? Legszívesebben sikítottam volna és felkeltem volna,hogy megnézzem mi történt ,de volt hozzá elég erőm így nem tudtam mit tenni. Csak feküdtem egy helyben csukott szemmel.
Meg sem bírtam mozdulni. Ekkor megint arra gondoltam,mint a baleset napján,hogy vajon milyen lehet meghalni?! Fájdalmas vagy nem érzed egyáltalán ? Gyors vagy lassú ? Ha esetleg meghalnék,akkor emlékeznének rám vagy elfelejtenének ? 
Addig gondolkoztam,míg végül tényleg elvesztettem az eszméletem. Ilyen a halál ? Olyan,mintha kikapcsoltak volna teljesen. Se kép,se hang csak a nagy sötétség,amely körül vesz...

- ROSE?? ROSE!!-hallatszott. Kinyitottam a szemem és egyszer csak egy alakot láttam felém közeledni... 
- Na végre! Már fél órája szólunk neked!-hallatszott anya hangja.
- Anya ?-kérdeztem meglepődve.
- Igen,miért ki más lennénk ?!-nevetett anya. 
- De hát te...meg...meghaltál...-mondtam. 
- Ha meghaltam volna akkor szerinted itt lennék most ?!-mondta anya mosolyogva. 
- Csak képzelődöm vagy.... meg ..meghaltam...-mondtam a fejemet fogva.
- Dehogy haltál meg! Ne beszélj hülyeségeket Rosei!-mondta Robert.
- Robert!-ugrottam a nyakába.
- Ennyire még soha sem örültél nekem!-mondta Robert. 
- Szia kis álomszuszék !-köszönt Peter.
- Peter! Alice!-szaladtam feléjük és úgy szorítottam őket,mint még soha. 
- Szerintem Rose beteg! Lázat kéne mérni neki!-mondta Peter és a homlokomra tette a kezét. 
- Nincs lázam jól vagyok!-mondtam. 
- Tényleg nincs...-mondta Peter csodálkozva.
- Hát akkor mi lelt téged ?-kérdezte Alice.
- Ti nem tudjátok ?-kérdeztem csodálkozva.
- Mégis mit kéne tudnunk ?-kérdezték.
- Robert még augusztus elején meghalt,aztán a nyár végén követte őt anya is...és most mi egy Petunia nevű mutáns "nő"személynél élünk,akinek van 3 gyereke : a kiköpött Miss Hisztérika Sofia, a tök normáls srác David és a nagyon jó fej Jessica,akit egy fekete kapucnis alak elrabolt és most azt hiszem engem is az az alak tart fogva...-mondtam kicsit kétségbeesetten. 
- Hogy mit össze nem hordasz...szerintem túl sokat nézel tv-t vagy túl sokat gépezel,mert mint ahogy látod otthon vagyunk mind az 5-en...-mondta anya. - De ez igaz! És most Telfordban élünk,ahol megismerkedtem 2 lánnyal, Susannel és Laurával .-mondtam kissé felháborodva. 
- Ez csak álom,mert ti meghaltatok. Peter és Alice pedig Petunianál vannak...-mondtam szinte sírva és megöleltem mindenkit. 
Aztán megpróbáltam felébredni...
- Szia anya, szia Robert és sajnálok mindent! Alice,Peter mi még találkozunk...remélem!-mondtam és hirtelen kipattantak a szemeim. 
Ez a valóság az egyszer biztos,mert annyira fáj a fejem,hogy majd leszakad...
Hideg volt és valami új ruhát kaptam,ami tépett volt koszós és...néhol kisebb,nagyobb vércseppek voltak rajta. Vajon én vérzem ?-kérdeztem magamtól. Meg akartam nézni,de meg voltam kötözve...
- NE! NE!!! NEEEEEEEEE!!!-sikította egy női hang. A sikoly annyira vérfagyasztó volt,hogy beleborzongtam. 
Aztán halk sírást is hallottam,de közelebbről. Körbenéztem,de nem láttam senkit. 
- Hahó...-szóltam halkan. Ekkor abba maradt a sírás,de válasz nem jött.
- Hallasz engem ? Bárki is vagy tőlem ne félj én meg vagyok kötözve,tehát nem tudnék ártani neked...-mondtam. Ezután előjött egy szekrény szerűségből egy lány. Csupa vért volt a a karja,a lába és a mellkasa is. 
- Veled mi történt ?-kérdeztem elszörnyülködve.
- Majdnem megöltek...-mondta remegve. 
- Miért?-kérdeztem. 
- Egy éjjel a barátommal indultunk haza egy bárból,mikor összefutottunk pár haverral. Beszélgettünk aztán elkezdték püfölni a barátomat én pedig megpróbáltam neki segíteni,de én is kaptam egy jó párat. A földön feküdtünk mozdulatlanul,azt hitték meghaltunk,ezért ott hagytak minket...sokáig én azt hittem,hogy nem éljük meg a holnapot,de mégis sikerült...
Reggel egy fekete ruhás alak jelent meg és a barátomnak azt mondta,hogy megmenti az életét,egy feltétellel,neki fog dolgozni és bármit mond,az úgy van...
 A barátom belement és így túl éltük,de bár meghaltunk volna...Ezek után csak rossz dolgokat kellett csinálnunk...míg végül a barátomnak elege lett belőle és kiállt magáért...ezért lelőtték,engem pedig majdnem...-mesélte a lány a végén már sírva. Teljesen leblokkoltam. Miért mindig én keveredek ilyen dolgokba ?! Ráadásul ez most elég komoly! 

- Te...hogy kerültél ide ?-kérdezte a lány. 
- Hívj Rosenak!-mondtam és elmeséltem neki,hogy hogyan is kerültem ide.
- ....hát így történt,de a tied az  sokkal durvább!-mondtam.
- De a tied se semmi! Szökés,aztán hotel...meg éneklés..és verekedés...Nem unalmas az életed az egyszer biztos!-jegyezte meg a lány. 
- Hát igen öm...
- Camilla... -mondta. 
- Akkor kijavítom : Hát igen Camilla én sosem unatkozom...-mondtam.
- Bújj el !-mondta Camillanak,mert hangokat hallottam kintről. A lány bólintott és visszabújt a szekrénybe. 
- Na lám ki van itt ?!-hallatszott az ajtó felől. 
- Egy pszichopata ?!-válaszoltam. 
- Igaz amit rólad hallottam, pimasz vagy...-mondta ugyan az a fekete ruhás alak. 
- Mi történt a többiekkel ?-kérdeztem aggódva.
- Nyugi a lányokat nem bántottam...annyira. A drága Harrykéd sem kapott akkorát...-válaszolta nevetve.
- Szemét!-mondtam dühösen.
- Ejnye nem kéne,így beszélned velem,mert itt van a barátnőd! Akarod őt látni ?-kérdezte,de mielőtt válaszolhattam volna valami kamerát nyomott az arcomba,hogy nézzem meg rajta Jessicat.

Jessica megkötözve, remegve fekszik a földön :

  













- Jessica!!!!-kiáltottam.
- Hiába kiabálsz ő nem hallja! Csak te hallod őt!
- Miért kellett ezt tenned vele ?-kérdeztem pár könnycseppel az arcomon. 
- Azt elmondja ő!-mondta az alak és valami mikrofon szerűséggel mondott valamit Jessicanak. 
- Ro...Rose segíts...se..segíts kérlek!!-mondta rekedt hangon. Sírt is közben.
- Ígérem segítek!-mondtam kétségbeesetten. 
- Nem fogsz azt megígérhetem!-mondta vigyorogva a fekete ruhás alak. Nem tudtam mit tenni,bár legszívesebben megpofoztam volna,de mi van,ha ezért megölik Jessicat ?! Sajnos eltudom képzelni róluk...
Az alak vissza ültetett az asztalra és megint megkötözött. 
- Jó éjszakát!-mondta és elment. 
Sírva fakadtam,ekkor előbújt Camilla és leült mellém. Vigasztalt és nagyon sokáig beszélgettünk. Együtt ki is eszeltünk egy szökési tervet...