19. Rész : Üldözés és a vallomás

Reggel úgy 6 óra körül hangos kopogást hallottam. Kinyitottam a szemem. Camilla vállán volt a fejem,így aludtunk el tegnap éjjel. 


Én Megkötözve,mellettem pedig Camilla :

- Jó reggelt!-köszönt egy ismerős hang. 
- Látom megismerkedtél Camillaval...-mondta az alak nekem. 
- Veled is ez fog történni,ha ellenállsz !-mondta. 
Nem válaszoltam csak szorítottam Camilla karját és ő is szorítottam az enyémet. 
- Milyen csöndesek vagytok,na se baj! Gyertek utánam!-mondta az alak és a megkötözte Camillat is,így megkötözve ráncigált ki minket az udvarra,ahol a kerítés magas volt és tetején szöges drótok voltak. 
Körül néztem,ekkor megpillantottam Jessicat egy fánál állt mozdulatlanul és valamit motyogott magában. Oda akartak rohanni hozzá,de nem tudtam,mert meg voltam kötözve. Megpróbáltam kiszabadulni,ám ezt észre vették és az udvar egy hátsó elzárt részébe vezettek minket...
Kicsit megörültem,amikor láttam,hogy mögöttünk hozzák Jassicat is. Beszélni szerettem volna vele. Gondolom ő is tudni szeretné,hogy miért történt vele ez az egész..
- Na jó ti most itt maradtok!-mondta egy alak és belökött minket egy ajtón. Az ajtó természetesen áramos volt,hogy senki se tudjon kiszökni. 
Leültettek minket egy táblára ez volt írva : HELP US !!!  

A tábla :

Hogy még hát borzongatóbb legyen ez a hely a fiatal lányok elrablásán és a tömeg gyilkosságokon kívül még a fogva tartottak is sebzik saját magukat. Lehet,hogy mi is befogunk dilizni és megcsonkítjuk magunkat csak hogy végre meghaljunk... Ez bizarr...
Miután megbizonyosodtak az alakok arról,hogy nem szökhetünk meg,elmentek és ránk zárták az ajtót. 
Ránéztem Camillara. Az arca fájdalmas volt és még mindig csupa vér volt mindenhol.
- Rose...-szólt egy hang remegve. A hang irányába fordultam. Jessica volt az. 
- Én...én félek! Mi lesz most velünk ? Meg akarnak minket ölni!-mondta pánik szerűen Jessica. 
- Tudom és félek én is!-mondtam és odahajoltam hozzá átöleltem és megfogtam a kezét. Jég hideg volt és tele volt a karja kék,zöld,lila foltokkal. 
- Mit csináltak veled Jessica ?-kérdeztem,de a lány csak a fejét rázta. Biztos megfenyegették,hogy,hogyha elmondja mit csináltak vele akkor megölik...
nem is kérdeztem tőle már semmit csak fogtam a kezét és néha, néha mikor egymásra pillantottunk próbáltam elmosolyodni...
Eközben Camilla végig a szökésen törte a fejét,de hiába. Túl sok fekete ruhás alak van itt,akik ki tudja,hogy mit csinálnak velünk.  Ezt elmondtam neki is,de ő,mint egy kis gyerek azt mondta,hogy ez csak átmeneti állapot. Csodálva néztem,ahogy gondolkozik és arra gondoltam,hogy mennyire elszánt lány és még az után így reménykedik,hogy majdnem meghalt kétszer is! Tiszteletre méltó,úgyhogy hagytam gondolkozni. 
Hirtelen gyanús csend lett. Összenéztünk a lányokkal. Mindegyikünk arcán egy halovány reménysugár tükröződött.
- Rose! Rose,de jó,hogy még élsz! Nem bántottak ?-hallatszott elölről. A hang irányába fordítottuk a fejünket. 
- Jake ?!-mondtam meglepődve.
- Tudom Harryre számítottál,de ő sajna lesérült...-mondta és egy szem pillantás alatt bejutott hozzánk.
- Jake!-kiáltottam és odaszaladtam hozzá. Átöleltük egymást. 
Jessica és Camilla alig akarták elhinni,hogy megmenekülünk. 
- Gyertek lányok ti is! Kiviszlek titeket innen!-mondta Jake és megfogta a kezem,de az meg volt kötözve. 
Elvágta a kötelet,így újra szabadok voltak a kezeim. 
- Úristen Rose milyenek a kezeid ?!-mondta elszörnyülködve Jessica.
- Ja ez. Semmi.-válaszoltam és letakartam a kezemen lévő véraláfutásos csíkokat,amiket a szoros kötél okozott. Nem fájtak,csak elég csúnyán néztek ki,de ez legyen a legkisebb gondom. 
Elindultunk a kijárat felé. Nagyon gyanús volt az,hogy miért jutott be Jake ilyen könnyedén ?! Sehol egy árva lélek...
Elértük Jake kocsiját és már majdnem beszálltunk,amikor  kopogás hallottunk,olyan volt,mintha valaki futna...
- Rose! Rose ne menj el vele és ne higgy el neki semmi! Jake egy csaló !-mondta Harry és odaszaladt hozzám. 
- Harry!-mondtam boldogan. Aztán ránéztem Jakere.
- Igaz ez ?-kérdeztem.
- Nem...vagyis én egyszerűen nem értelek téged Rose! Én bármit csinálok annak sosincs akkora sikere,mint amit Harry csinál. Jó ő tud énekelni...ez tény,de attól még mondjuk szemét vagy bunkó...nem minden a hírnév...Nézz csak rá! Szerintem nem úgy néz ki,mint egy énekes,hanem inkább,úgy,mint egy drogos...-mondta Jake és odajött hozzám. 
- Ebből elég ! Jake mit képzelsz magadról ?! Mi ez az egész ?! Ki és miért rabolta Jessicat,majd engem ?-kérdeztem elszörnyülködve. 
- Amióta itt ez a...szóval amióta itt van Harry te teljesen kifordultál magadból...  Nyáron még tök jól elszórakoztunk és sokat nevettünk most meg... csak azt hallgatom,hogy : "-Jaj Harry így ! Jaj Harry úgy! Most Harry ezt csinálta ! Nem ő azt csinálta...! - panaszkodott Jake és megtudtam érteni...de ha benne volt ő is...
-  Látod Jakei én megmondtam! Ez a lány is ugyanolyan,mint a többi...egyiknek sem lehet hinni,mert könnyen elcsábulnak! Néz csak rá arra srácra : hülye frizura, göndör fürtök, zöld szemek...-mondta Jake mögül egy hang. 
-  Igazad lehet...-mondta Jake és fájdalmasan nézett rám. 
- Vigyétek vissza őket!-mondta  a mögött álló fekete ruhás alak. 
- Ne! Roset ne!-kiabálta Jake. 
- Jó akkor itt marad és vidd haza,de a többi itt marad!-mondta az alak. 
- Nem! Mindenki jön!-mondta Jake. Ám ekkor a fekete ruhás elővette a zsebebéből a pisztolyát...
- Jake vigyázz!-kiáltottam és ellöktem. Jake a földre zuhant. 
- Úristen!-sikította Jessica. Lehajtottam a fejem,ekkor láttam,hogy a karomon vér folyik. Nem éreztem fájdalmat...
Ránéztem a mellettem álló Camillara....
- Camilla!-kiáltottam. Ő vérzett. Őt érte a találat! A fehér ruhája átázott és vörössé vált. 
Camilla a vérző sebhez kapott,majd összerogyott. Lehajoltam hozzá,megfota és megszorítottam a kezét...
Eközben a Jake és Harry egy ügyes mozdulattal kifordították a pisztolyt a fekete ruhás alak kezéből,aki azonnal elrohant...a fiúk pedig utána vetették magukat...
- Rendbe fog jönni ?-kérdezte aggódó hangon Jessica.
- Nem vagyok orvos,de azt látom,hogy rettentő sok vért vesztett és nagyon gyenge...A kezei is jég hidegek és az arca is sápad...-mondtam és folyamatosan csak azt hajtogattam Camillanak :"- Nem lesz semmi baj! Haza megyünk és elfeleltjük ezt az egészet csak tarts ki,míg a fiúk vissza érnek!"
 Reménykedtem,hogy rendbe fog jönni,de egyre sápadt,míg végül már fal fehér volt és már mindene jég hideg volt. Ráadásul még mindig nagyon vérzett,hiába próbáltam elszorítani az én ruhám egy letépett foszlányával. 
Hirtelen megérkeztek a fiúk. 
- Nagy baj van!-mondta Jake lihegve.
- Mi ?-kérdezte Jessica félénk hangon. 
- Jönnek...sokan.-mondta Harry.
- Naaaagyon sokan! - tette hozzá Jake. 
- Mielőbb induljunk,mert utol érnek és ekkora tömeg ellen nincs esélyünk!-mondta Harry. 
Jessica bólintott. Felállt mellőlem és odaállt Jake mellé. 
- Gyere Rose mennünk kell!-mondta Jake. 
- Nem hagyom itt Camillat!-mondtam és megszorítottam a lány kezét. Ekkor egyenesen a szemembe nézett és halványan elmosolyodott. 
- Rose tényleg mennünk kell!-mondta nyugodt hangon Harry. 
- Camillaval mi lesz ? Hagyjuk itt ?! Na azt már nem! Együtt megyünk el és az "Együtt"ben benne van Camilla is!-mondtam határozottan. 
- Camilla már nem hiszem,hogy megélné a holnapot vagy akár a ma délutánt... Nagyon sok vért vesztett és,ha elvinnénk magunkkal,akkor ő plusz terhet jelentene és elkapnak mindannyiunkat!-mondta Jake. 
- Rose az Isten szerelmére gyere már! Vagy együtt megyünk vagy senki nem megy sehova!-mondta Jessica. 
- Menj...Rose...menj!-mondta rekedt hangon Camilla. 
Elengedte a kezem és a földre kezdett el rajzolni vagy írni valamit...

Camilla által, vérrel rajzolt szív : 

Még utoljára megfogtam és megszorítottam a kezét...Erre ő elmosolyodott és becsukta a szemeit...örökre...
- Ne...Camilla!-sírtam. 
- Gyere Rose!-mondta Harry nyugodt hanggal és felsegített Camilla mellől. 
- Futáás!-kiáltotta Jessica. 
Az udvaron messzebb már látszódtak a fekete alakok...
Elkezdtünk futni. 
Már majdnem elértük a főkaput,amikor Jessica elesett...
- Jessicaa!-kiáltottam és megfordultam,hogy felsegítsem..de Harry gyorsabb volt. 2 szempillantás alatt felkapta a lányt és futott tovább...
Nagyon zavaró volt még egy ilyen helyzetben is más lányt látni Harry karjai közt...pedig Harryt szeretem...de csak mint barátot! 
Elértük a főkaput...
- Zárva!-mondta kétségbeesetten Jake. 
- Akkor kinyitjuk...-mondta Harry és átadta Jessicat Jakenek. 
Ezután nekiveselkedett és lerúgta a kicsit már rozsdás lakatot a kapuról,ami azon nyomban nyikorogva kinyílt. 
- Tessék a kapu nyitva áll!-mondta mosolyogva Harry és visszakérte Jessicat Jaketől. 
Aztán futottunk tovább... Már bennem az az érzés,hogy biztos kiszabadulunk és ezek után már csak jó dolgok fognak velem történni....Ám ekkor megjelent egy alak közvetlenül Harry kocsija előtt és elzárta az  utunkat...
- Gyerekek miért futtok ennyire ?-kérdezte egy...még nem túl idős úr. 
- Üldöznek minket!-válaszolta Jessica. 
- Szerintem csak élénk a fantáziátok! Hány évesek vagytok ?-kérdezte az úr. 
- Idegenekkel nem állunk szóba! Legyen szíves félre állni,hogy beszállhassunk a kocsiba és végre elmehessünk innen!-mondtam válasz gyanánt és az úr tényleg odébb állt,de közben az alakok megüldöztek minket...
- Elkapni! Kapjátok el őket!-kiabálták egymásnak. 
- Na most már hisz nekünk ?!-mondta Jessica. 
- Ha itt hagyjuk akkor önt is elkapják!-tette hozzá Jessica. 
- Szálljon be...-mondta Harry és az úr tényleg beszállt...
- Nem,nem,nem és neeem! Nem szökhetnek meg!-ordibált az egyik fekete ruhás alak. 
- Hogy keveredhettetek ekkora összetűzésbe a "csuklyások"kal ?!-jegyezte meg az  úr. 
-  Csuklyásook ?-kérdezte Jessica. 
- Hát itt a környéken így hívják őket...-válaszolta az úr. 
- Na és hova vigyem ?-kérdezte Harry.
- Tegyetek csak itt ki...-mondta az úr. 
Harry lefékezett,az úr pedig kiszállt. 
- Köszönöm nagyon kedves volt tőletek! Hogy hálálhatnám meg ?-kérdezte. 
- Nem kell! Nem azért tettük!-mondta Jake. 
- De azért egy ebédre meghívlak titeket!-mondta az úr. 
Összenéztünk mindannyian. Jake és Jessica bólogatott,de Harry kicsit húzta a száját.Én pedig megmaradtam a "nekem mindegy" helyzetben. 
- Na Rose ?-kérdezte Jake. 
- Felőlem...-válaszoltam.
- Ez az ! Éhen halok!-örvendezett Jessica.
- Köszönjük a meghívást,elfogadjuk !-mondtam és kiszállt mindenki az autóból. 
- Harry...így már jó!-mondtam és megigazítottam a fején lévő sapkát és a nap szemüvegét.
- Minek neked az a sapka meleg van! A nap szemüveghez,pedig nincs nap!-mondta furcsállva az úr. 
- Hogy ismerjék fel a rajongói...-mondta Jake kissé irigykedve. 
- Á értem...és mit csinálsz,hogy rajongóid vannak ?-kérdezte az úr.
- Harry énekes!-mondta ámuldozva Jessica. 
- Nem karok megsérteni senkit,de ki nem találtam volna...-mondta az úr és végig nézett Harryn. 
- Én rólad tudnám elképzelni,hogy énekelsz vagy modellkedsz...-mondta az úr felém fordulva.
- Köszönöm.-mondtam. 
-  Énekelni szokott is!-mosolygott Harry. 
- Tényleg és milyen számokat ?-érdeklődött az úr. 
- Nem igaz nem szoktam...csak néha előfordul és akkor általában pop számokat.-mondtam,aztán láttam,hogy Jake és Jessica már nagyon szemeznek az étteremben feltálalt ételekkel,úgyhogy megindultam befelé és követtek a többiek is. 
Leültünk egy takaros kis asztalhoz. 
Megkaptuk az étlapot és választottunk magunknak ételt. Észrevettem,hogy egyre többen néznek minket. 
- Mi a baj kisasszony ?-kérdezte az úr. 
- Semmi.-válaszoltam. 
- Esetleg megtudhatnám kegyed  nevét ?-kérdezte az úr.
- Rose.-válaszoltam. 
- És többieket ?-kérdezte az úr. Bizonyára a többiektől,de ők meg sem hallották,mert valami mással foglalkoztak. 
- Akkor mondom én : A másik lány Jessica, a sapkás,nap szemüveges srác Harry, a másik srác pedig Jake. 
- Értem.-válaszolta az úr és úgy nézett rám,mintha már nagyon régóta ismerne...
- Megérkezett az ebéd!-mondta örvendezve Jake és neki látott a levesnek. 
Mindannyian jóízűen ettünk. 
Örültem,hogy Jessica ilyen sokat nevet Jake hülyeségein...
Lehet lesz valami kettejük között ? Ha lesz is nem leszek sem féltékeny sem pedig szomorú,mert Jaket is csak úgy szeretem,mint egy nagyon jó fiú barátot,de semmi több...
Mikor befejeztük az ebédelés,az úr  elment,hogy kifizesse ebédet.
- Na itt is vagyok...-mondta az úr. Mi pedig felálltunk,megköszöntük az ebédet,aztán kifelé indultunk a kocsihoz. 
- Viszlát gyerekek!-köszönt az úr.
- Viszontlátásra!-mondtam. 
- Tudod,te nagyon hasonlítasz az én lányomra...-jegyezte meg az úr.
- Tényleg ? Hogy hívják a lányát ?-kérdeztem érdeklődve.
- Jasmine,de van még egy lányom Kim.
- A Jasmine nagyon szép név...engem is úgy hívtak volna...-mondtam,aztán beszálltam az autóba. 
- Úgy tűnik Rose te még az időseknek is bejössz...-viccelődött Jake.
- Ha ha ha...-mondtam és erre a mondatra nagy nevetésben tört ki Jessica,majd Jake és én is,de Harry csak mosolygott. 
Mikor megérkeztünk Petunia házához. Megláttuk a "csuklyásokat" és nem...az nem lehet! Peter is közéjük tartozik ? 
- Szerintem rossz ötlet lenne,ha itt szállnátok ki...már ők is benne vannak...-mondta Jake. 
- Peter,Alice és David is ?-kérdeztem. 
- Elképzelhető...-válaszolta Jake. 
- Gyertek és aludjatok nálam !-javasolta Jake. 
- Rendben.-mondtuk Jessicaval és az étterem felé vettük az irányt. 
Mikor odaértünk meglepődve láttuk,hogy be van zárva. Sehol egy lélek. 
- Itt meg mi történt ?-kérdezte elszörnyülködve Jessica. 
Bementünk és elképedve láttuk,hogy az egész étterem gyakorlatilag romokban hever...
- Hannah,Laura,Susan hol vagytok?-kiáltottam,de nem kaptam rá választ.
- Szerintetek...élnek még ?-kérdezte vékony hangon Jessica.
- Biztos...elképzelhető...nincs sok esély rá...lehet...valószínűleg....nem tudom-mondta Jake egyre bizonytalanabbul. 
Nem tudtam elhinni,hogy  még 3 ember szenvedjen miattam...
Ám ekkor hangokat hallottam az emeletről. Felmentem és láttam,hogy Laura "titkos" szobájának az ajtaja el van torlaszolva. 
- Hannah,Laura,Susan, ott vagytok bent ?-kérdeztem reménykedve...
- Rose ? Rose,hallasz minket ? -kérdezte egy hang. 
- Hannah! Igen hallak!-válaszoltam.
- Nem tudjuk kinyitni az ajtót! Segíts !-kiáltotta Susan.
Felhívtam a többieket,hogy segítsenek nekem és meglepődtem,hogy Harry megint csak brillírozott...
Mikor kiszabadultak a lányok a nyakamba ugrottak,aztán Susan ránézett Harryre elmosolyodott és megköszönte,hogy kiszabadította. Harry csak mosolygott és nézte a lányt. Nem mondom,hogy nem voltam kicsit féltékeny,de nem ezt nem értem,ha Harry valamelyik másik lánnyal van az mindig rosszul esik még a barátnőm akkor is,pedig nem vagyok...nem lehetek szerelmes Harrybe! 
- Szerintem mindenki menjen haza és jól zárkózzon be!-javasolta Peter. 
- Láttam,ahogy ránéztél! Miért nem mondod el neki az érzéseid ? Most csak ti ketten maradtok,mert mi haza megyünk Jake pedig elviszi Jessicat is!-mondta Hannah,aztán megölelt és rám kacsintott. 
- Na és Rose...lenne kedved megint eljönni velem a Hotelba ?-kérdezte Harry. - Igen,de előbb még meg kell keresnem valamit!-mondtam és elindultam,hogy megkeressem a hátizsákom,mikor megtaláltam és kifelé indultam megláttam,amint Susan Harryvel röhögcsél. Borzalmas érzés volt...
Mire kiértem már elment Susan és csak Harry állt a kocsijának támaszkodva. Odamentem hozzá és beszálltunk az autóba. Út közben nem beszélgettünk. 
Mikor a Hotelhez értünk megint óriási tömeg fogadta Harryt,de ő oda se figyelt csak bement a Hotelba és a liftnék megvárt engem is. 
- Lejjebb költöztettem a lakosztály,mert itt még külön terasz is van.-mondta Harry és bementünk a lakosztályba tényleg volt terasz és az egész lakosztály mesés volt. 
Lehuppantam az ágyra és letettem a  hátizsákom. Harry elment a konyhába teát csinálni. 
Hirtelen kopogást hallottam...
- Kinyitom!-kiabáltam és az ajtóhoz szaladtam...
Mikor kinyitottam teljesen elképedtem...
- Zayn hát te mit keresel itt ?-kérdeztem meglepődve. 
- Sajnálom...vissza akarlak kapni!-mondta. 
- Zayn ezt nem szabad ! Neked a testvéremmel Alice-szel kell lenned !-válaszoltam. 
- Hiába,én akkor is téged szeretlek !-mondta és közelebb jött. 
- Szeretlek...-tette hozzá.
- Zayn ?!-lepődött meg Harry is. 
- Rose kérlek...adj még egy esélyt!

Zayn,ahogy bocsánatot kér :

Ez az egész olyan váratlanul ért,hogy meg sem tudtam szólalni. Csak néztem Zayn,ahogy reménykedik...
- ...Én is szeretlek Zayn!-mondtam és a nyakába ugrottam. Látszólag ez meglepte Zaynt,de nagyon örült neki...
- Gyere el velem!-mondta Zayn és megfogta a kezem. 
- Nem lehet...-mondtam és ránéztem Harryre. 
- Maradj itt inkább te!-javasoltam. 
- Harry itt alhatok én is ?-kérdezte Zayn. Erre a kérdésre harry nem igazán akart igent mondani,de végül csak megengedte...
- Rose itt a teád.-nyújtott egy bögrét Harry.
- Köszönöm.-mondtam és leültem az ágyra,majd egyik oldalamra Zayn a másikra pedig Harry ült le.
Hallgattuk,hogy Zayn hol járt addig,ameddig nem találkoztunk. Természetesen Harry is elmesélte,hogy hogyan mentett meg minket. Erre Zayn elképedt és újra megfogta a kezem. Így ültünk egészen addig,amíg le nem feküdtünk aludni. 
Elég érdekes lesz itt aludni,mert csak egy ágy van,mi meg hárman vagyunk...
Szerencse,hogy volt a lakosztályon még egy matrac is. 
- Rendben akkor...Harry aludnál esetleg te a matracon,mert én Rose-zal szeretnék...-mondta Zayn és Harry ránk nézett,aztán bólintott.
Megágyaztam mindenkinek,aztán elmentem átöltözni. Levettem a ruhámat és felkaptam magamra egy hosszabb pólót. 
Mire kiértem már a fiúk is feküdtek. 
Lekapcsoltam a lámpát és lefeküdtem Zayn mellé. 
- Jó éjt Harry!-mondtam.
- Jó éjt Rose!-válaszolta. 
Zayn felé fordultam és ő is felém fordult. 
- Olyan gyönyörű vagy...-mondta Zayn. Én csak mosolyogtam. 
- Nagyon boldog vagyok,hogy visszakaptalak! Nagyon nagyon hiányoztál!-tette hozzá Zayn és a kezét végig simította a karomon,majd az arcomon. 
- Sokat gondoltam rád...-mondtam és megfogtam, a kezét...
Végül,így nyomott el minket az álom...