Sajna ebből a csodás álomból felkeltett a gonosz,szörnyű és undok valóság egy srác hang kíséretében...
- Jasmine ? Jasmine kelj fel hasadra süt a nap !-hallatszott.
Kinyitottam a szemem. Mattet láttam,amint az ágyam mellett áll és egy hatalmas mosoly van az arcán. Legalább ő mosolyog... Nekem most egyáltalán nincs kedvem mosolyogni...
- Na végre ! Már elég régóta állok itt és várom,hogy felébredj !-mondta Matt kicsit mérgesen.
Nem válaszoltam neki csak kimásztam az ágyamból és a szekrényem felé sétáltam. Na igen ez van,ha az ember ilyen hosszú ideig nincs otthon...az összes ruhám kicsi rám !
- Öm Jasmine szerintem anyukád szekrényében keresgélj !-javasolta Matt.
"- Jaa kösz a tippet,de ettől még ugyanúgy gyűlöllek,mint eddig !" -motyogtam magamban.
Anya szekrényében volt egy-két jó cucc,de ezek vagy ünnepiesek vagy nyári ruhák voltak...
Végre sikerült találnom egyet,amihez még illetek is a kiegészítőim,amiket még megtudtam menteni és a cipőm jól passzolt a ruhához,de ezek legyenek a legkisebb gondjaim...
Jasmine ( Rose ) ruhája :
- Na sikerült választanod valami ruhát ?-kérdezte Matt. Bólintottam és kitessékeltem a szobámból.
Gyorsan átöltöztem,aztán körbenéztem a régi házunkban. Voltak jó és rossz érzéseim egyaránt. A sok emlék,ami ehhez a házhoz kötött sokáig..most újra felelevenedtek bennem...
Sírtam és mosolyogtam,fájt,de örültem.
- Kész vagy Jasy ? Ha igen akkor gyere utánam reggelizni,aztán van egy meglepetésem a számodra !-mondta Matt. Az arcát nem láttam,mert háttal voltam neki,de biztos vagyok benne,hogy mosolygott...
Megfordultam hát és követtem Mattet a konyhába.
A reggeli gofri volt,amit én amióta csak az eszemet tudom imádok ! Ezzel a pompás reggelivel sikerült kicsit jobb kedvre derítenie,de még mindig nem értettem,miért pont most kellett eljönnie értem és ezzel gyakorlatilag tönkre tett mindent !
- Ugye ízlett a kedvenc reggelid ?!-mosolygott Matt.
- Persze,...de még mindig nem árultad el,hogyan találtál rám,miért jöttél,mit akarsz tőlem ?-kérdeztem.
- Háth nem volt egyszerű rád találni,de láttalak már az újságban és a tv-ben is. Nagyjából így találtalak meg : figyeltem a tv-t és olvastam az újságot. Miért jöttem ?! Hogy elvigyelek ! Mit akarok tőled ?! Nem is tudom igazán..most,hogy itt vagy végre újra teljes a csapat ! Ha tudnád,hogy mennyit szenvedtünk miattad..de mi felálltunk és nélküled is folytattuk..egy darabig,de aztán már nagyon kellettél volna,de nem találtunk sehol,úgyhogy engem küldtek,hogy megkeresselek,végtére is én ismerlek téged a legjobban !-válaszolta Matt.
- Milyen csapat ?-kérdeztem értetlenül.
- Már nem is emlékszel a csapatunkra ? Mit tettek veled ott mond ?! Kiszívták talán az emlékeidet ? Délutánonként suli után együtt mentünk el a közös banda helyünkre,ahol először csak játszottunk,majd később,ahogy idősödtünk énekeltünk,táncoltunk,beszélgettünk és jó sokat nevettünk !-válaszolta Matt mosolyogva.
- Már emlékszem..szép idők voltak,de az az idő már régen elmúlt ! Mindannyian megkomolyodtunk és én elköltöztem és elfelejtettem ezt a helyet..örökre !-mondtam és kimentem a bejárati ajtót,egyenesen ki a kertkapuhoz.
- Jasmine várj ! Ne csináld ezt ! Ne menj el ! Hova mennél ?! Itt csak ránk számíthatsz ! Gyere vissza és megbeszélünk mindent !-kérlelt Matt,de a fejembe vettem,hogy elmegyek innen és nem lehetett megállítani...
Addig,amíg el nem tévedtem...
"-Már azt hittem végre sikerül,de erre itt bolyongok isten tudja hol,egy hülye városban,hülye emberekkel ! Elegem van ! Már régóta elegem van..de most még jobban elegem van ! Kit érdekel Matt és a hülye csapata..! Hát engem aztán az is biztos ! Legszívesebben haza mennénk csak nem tudom,hogy merre kell menni..,mert eltévedtem ! Ráadásul rettentően éhes vagyok,fázom és még a cipőm is kezd átázni,mert esik ez a hülye eső !"-morgolódtam magamban.
Már azt hittem ettől nem lehet rosszabb,amikor is egy idióta nő elkezdett követni..
- Te lennél Rose a tv-ből ?-kérdezte a csaj. Megfordultam és bólintottam.
- Mit keresel itt ilyenkor ? Ráadásul Harry nélkül ? Mond csak én közben írnék,ha nem zavar...-mondta a nő és előkapott egy jegyzetfüzetet és egy tollat.
"- Nem tudom ki vagy,hogy találtál rám,miért kérdezgetsz ilyen baromságokat..és nyugodtan firkants le mindent,mert nem zavar ! Ááá miért is zavarna ?! Itt bandukolok az esőben,éhesen,fázva és már a cipőm is átázott..de te nyugodtan kérdezgess hülyeségeket,mert úgyis válaszolok rá..!"-zsörtölődtem magamban,de végül megfékeztem magam és nem mondtam semmit.
- Szóval..miért is sétálsz egyedül az esőben ?-kérdezte a csaj.
- Szia Rose vagyok és te ?-nyújtottam a kezem. Erre a lány nagyon meglepődött,de azért megrázta a kezem.
- Szia Katherine Halder vagyok. Hivatásos újságíró / blogger.-válaszolta Katherine.
- Ó szóval ezért kérdezgetsz ilyeneket..-mondtam és elindultam egy közeli étterem felé.
- Várj meg Rose ! Tudnom kell,hogy miért vagy távol Harrytől !-mondta Katherine és elkapta a karom.
- Az én hibámból vagyok most egyedül...-válaszoltam.
- Jasmine csak hogy meg vagy ! Gyere,mert már várnak rád !-kiabált a távolból egy hang.
- Jasmine ?-kérdezte meglepődve Katherine.
- A Rose az csak 2. nevem,de azt használom a legtöbbet. Az 1. nevem Jasmine,de úgy csak a régi barátok és a családtagok hívnak !-mondtam,majd a mondandóm végén sóhajtottam egyet..megint hazudtam,de ennek a csajnak nem kell tudnia az igazat...
Mikor ideért Matt megpróbált átölelni,de én nem engedtem. Ezt gyorsan lefotózta Katherine,majd egy elégedett vigyor jelent meg az arcán.
- Ennek aztán örülni fognak az olvasóim...-mondta és a fényképezőgépét nézegette.
- Várj azt a képet nehogy megmutasd bárkinek !-mondtam,de már késő volt...
Nem tudom,hogy mit fotózhatott le,hogy látszik-e a képen,hogy én nem akartam megölelni..remélem látszik !
- Most nézd meg mit tettél ! Minek jössz utánam ? Hagyj békén ! Nem érdekelsz se te sem az a hülye csapatod !-mondtam és megint elindultam..magas sem tudom hova...
- Jasmine ?! Tényleg mindent elfelejtett..! Még hogy hülye csapat ! Kikérjük magunknak ! Jasmine te nem te vagy ! Mi a régi Jasyt szerettük,aki mindig nevetett és sokat lehetett vele polyénkodni !-kiabálták utánam.
- Sajnálom,de az a Jasmine elköltözött melegebb éghajlatokra ! A nevem Rose és nem pedig Jas-mine !-válaszoltam,majd hirtelen megálltam...
Üzenetet kaptam...
#Éppen az imént beszéltem Harry Styles állítólagos barátnőjével,Rosezal.Furcsa volt,hogy egyedül volt,ezért megkérdeztem tőle hol van Harry.Azt válaszolta saját hibája miatt összevesztek.Így most egy régi baráttal van,aki talán az új barátja a lánynak,hisz itt ez a fotó,amely árulkodik arról,hogy a lány vagy bosszút akar állni Harry Styleson vagy egyszerűen csak ilyen gyorsan Harryn...Sajnos ezt Rose nem árulta el,de annyi biztos,hogy ennek következményei lesznek,hisz lehet,hogy Harry szerette ezt a lányt...
Fotó :
írta: Katherine Hadler
- Na hát ez szép ! Most nézd meg,hogy mit csináltál !-mondtam dühösen. Matt értetlenül nézett rám.
- Jasyyy!-hallatszott a távolból.Megfordultam...
- Ugye idehívtad az egész bagázst...-mondtam lehangoltan. Megforgattam a szemem és a felénk közeledő csapatra néztem.
- Úristen,ha Matt nem mondtam volna akkor nem ismertelek volna fel,Jasmine !-mondták csodálkozva.
- Épp ez volt a célom...-jegyeztem meg halkan.
- Olyan jó téged újra látni ! Hol jártál eddig ? Hogy telt a nyár ? Meddig maradsz ? Ugye örökre ? Nagyon hiányoztál !!-mondták a lányok ideérve. Ugráltak nevetgéltek és nem győztek engem bámulni. Ekkor visszatértek a régi idők emlékei,amikor suli után együtt hülyültünk a közeli parkban egy titkos eldugott helyen,amit senki nem talál meg...
- Figyeljetek nagyon örülök,hogy újra láttalak titeket,de nekem már mennem kell !-mondtam és elindultam egy benzinkút felé. Ott csak felvesz valaki...Bár,ha jobban belegondolok ez talán mégsem olyan jó ötlet...
Akkor felhívom...vagy talán mégsem...mégis kit hívhatnék fel ?! Most tuti biztos,hogy mindenki utál ! Csak magamra számíthatok...!
- Ugyan már Jasy ! Gyere elmegyünk a közös búvóhelyünkre !-javasolta néhány lány.
- Nem lehet ! Légyszíves ne hívjatok se Jasminenek se Jasynak,mert a nevem Rose ! Ismétlem Rosenak hívnak !-mondtam mérgesen és egy pillanatra megálltam. Hátranéztem. Mindenki meg volt lepődve. Kivéve Mattet,mert ő csalódott volt...
- De hát mi a baj ?-kérdezték.
- Ne Sarah,hagyd! Hadd menjen..Rose..,ha annyira akar !-mondtam Matt és egyenesen a szemembe bámult. A tekintete fájdalmas volt. Már nagyon sokszor láttam ezt a fajta tekintetet,mégis még mindig fájt. Legszívesebben kitöröltem volna az emlékezetemből minden rosszat,hogy csak a jó emlékek maradjanak! Sajna ez lehetetlen. Végül is volt a rossz emlékekben valami jó is: megismertem Laurat,Hannaht,Jessicat és...Camillat is,bár őt nem sokáig,mert...mert megölték...de addig nagyon kedves lánynak ismertem ! Bűntudatom van emiatt,mert Jessicat én sodortam bajba! Most ráadásul még hazudtam is neki ! Lehetek még ennél is rosszabb helyzetben ?! Nem hinném,de az előbb is ezt mondtam és tessék megjelentek a régi legjobb barátaim,hogy maradásra bírjanak ! Nem fog nekik sikerülni !
- Jas...ő Rose akkor most mégis mit akarsz csinálni ?-kérdezte Matt.
- Elmegyek innen !-vágtam rá és körben néztem. Kerestem egy ahova betudok futni a többiek elöl...
Találtam is egy kis házat verandával...
El kezdtem rohanni,mint egy idióta. Lehet,hogy ez nagy bunkósság,de el szeretnék innen már tűnni ! Ide csak rossz emlékek fűznek. ..
- Hát ez nem igaz ! Jasmine várj !-kiabáltak utánam. De én oda se figyeltem csak a kis ház volt a szemem előtt..bár a szememet épp csak egy pillantásra fordultam meg,hogy lássam Matt és a többiek arcát,amikor..hirtelen megbotlottam..de nem estem el...
- Héhé ! Lassabban ! Ha most nem kaplak el,akkor 10 pontosat estél volna !-hallatszott egy hang. Felnéztem és egy...egy iszonyúan cuki srácot láttam magam előtt,amint engem bámul a gyönyörű tiszta kék szemeivel és a sugárzó mosolyával...Azt hittem elájulok...bár az nem is lett volna olyan rossz ötlet,mert ez a srác még mindig tartott a derekamnál...
- Mi a neved ?-kérdezte a srác.
- Jas..úgy értem Rose...!-mondtam. Nagyon zavarban voltam..
- Én Josh vagyok.-mutatkozott be a srác és elengedett. Én pedig kábultan álltam a saját lábamra. Remegtem,mint a kocsonya és tuti,hogy vörös voltam,mint egy rák..
- Miért rohantál ennyire ?-kérdezte Josh.
- Hát az hosszú történet...-mondtam és hátrapillantottam. Matt és a többiek hadseregként jöttek felénk.
- Én aztán ráérek...-mondta Josh és elindult be a kis házba.
- Te nem jössz Jas..úgy értem Rose ??-kérdezte Josh. Ekkor még jobban elpirultam..de bólintottam és boldogan meneteltem Josh után.
- Na akkor kezdheted is !-mosolygott Josh.
- Hol is kezdjem...ott kezdődött ez az egész,hogy még nyár végén meghalt az anyám...-kezdtem a történetem..és nagyjából tegnapig jutottam...
Ezután Josh tekintetét fürkésztem,de nem látszott az arcán semmi egyértelmű.
-...Háát elég kalandos az életed...-jegyezte meg kis idő múlva Josh.
- Már sokan mondták ezt...-válaszoltam. Ezután egy kis csend következett...
- Nem akarsz esetleg egy italt ?-kérdezte Josh.
- De igen,köszi az nagyon jól esne !-válaszoltam,aztán követtem Josht a konyhába.
Gyorsan összedobott nekem és magának egy italt,aztán leültünk az asztalhoz és megittuk. Közben persze beszélgettünk még. Most főleg én kérdezgettem az életéről...
- Hogy milyen az én életem ?! Hát unalmasabb,mint a tied... Egy húgom van Gina. Ő most lesz nem sokára 14 éves. Sokszor kikészít,de attól még szeretem...Most az apámmal élek,mert a húgom és az anyám elköltöztek. Az apám meg dolgozik...-mondta Josh,aztán közelebb lépett...
Én pedig megrémültem,ezért hátráltam kicsit...egészen az ajtóig,de ott megálltam.
- Ne Josh ! Nehogy közelebb gyere !-fenyegettem,de ő mintha meg se hallotta volna közeledett tovább...
Kinyújtottam a kezemet is,hogy megállítsam,de Josh erősebb volt...
- Josh süket vagy ?! Azt mondtam állj meg !-utasítottam. Hirtelen megállt.
- Rose...én sajnálom nem tudom mi ütött belém...!-mentegetőzött Josh.
Megforgattam a szemem és kinyitottam a kilincset.
- Jasy !-kiáltotta Matt.
"- Nagyszerű most 2 tűz közé kerültem ! Ha visszamegyek a házba egy rettentően helyes srác,Josh vár,aki isten tudja,hogy mit akar tőlem... Ha pedig tovább haladok kifelé az utcára, ott áll Matt és az egykori barátaim,akik itt akarnak tartani akaratom ellenére..."-gondoltam magamban,majd hirtelen lefékeztem. Körbenéztem és...nem tudom,hogy mi történt,mert elsötétült minden...
- Te meg ki vagy és mit műveltél Jasmine-nel ?-hallatszott Matt hangja.
- Inkább ti kik vagytok ?! Előletek menekült !-hallatszott Josh hangja.
Mikor kinyitottam a szemem óriási tömeg volt körülöttem.
- Jasy ! Rose !-hallatszott.
Felültem és egy ismeretlen házban találtam magam...
- Na csakhogy meg vagy végre Rose..-hallatszott egy női hang. Ez a hang ismerős volt..túlzottan is,ezért felkaptam a fejem és a hang irányába néztem...
- Petunia ?! Az lehetetlen ! Hogy találhatott rám ?!-kérdeztem magamtól és egy közeledő női alakot figyeltem...
-Most azonnal haza jössz velünk !-mondta Petunia és elkapta a karom.
- Hali Rosei !-integetett Sofia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése