44. Rész: Rossz fiú színre lép

A nap többi részében nem történt más,csak az,hogy Thomas kikérdezett minket az érzéseinkről,hogy fogadta Zayn a babát,én hogy fogadtam. Nemigazán tudtam koncentrálni,végig Harry-re gondoltam. Kimondhatatlanul fájt. Úgy döntöttem kimegyek kicsit levegőzni, de Thomas kiszúrt.
- Sosem hittem volna,hogy Zayn egyszer ilyenre vállalkozik.-jegyezte meg. Egy mosollyal válaszoltam rá. Tovább akartam menni, de úgy tűnt, ő még folytatni akarja a beszélgetésünket. Elkapta a karom és visszahúzott.
- Igaz,hogy terhes vagy? Az is,hogy Zayn-től?-kérdezgetett. Szemeiben láttam,hogy nem igazán hiszi el. Sóhajtottam egyet,aztán felé fordultam.
- Igen igaz mindkettő.-válaszoltam szűkszavúan, jelezvén,hogy nem akarom folytatni a csevejt. Egyszerűen kikerültem,mielőtt újra megszólalt volna és az ajtó felé sétáltam. 
Kiértem az útra. Szívesen elszöktem volna,de az nem lett volna helyénvaló. Csak sétálgatni akartam. Kiüríteni a fejem,átgondolni a dolgokat. De nem ment. Folyton csak Harry-re tudtam gondolni. Bevillant egy csomó szép emlék, majd ugyanannyi rossz róla. Még a szemeim is megteltek könnyekkel,tovább sétáltam egyedül, míg végül már alig láttam a könnyektől. Fel sem tűnt,hogy már egészen besötétedett. Így mégsem mehetek vissza. Ha meglátják,hogy könnyesek a szemeim.. Főleg Thomas! Ő nem veheti észre,de azért mégiscsak elindultam visszafelé. A lámpák fénye halványan világította meg az utat. Mélyen a járda szegélyét néztem. Kicsit el is kalandoztam. 
- Nem túl okos dolog ilyenkor egyedül sétálni,ráadásul terhesen..-hallatszott nem is olyan messziről. Tovább mentem,mintha meg sem hallottam volna,teljesen máshol jártak a gondolataim. Néma csend következett,kezdtem azt hinni,hogy csak képzelődtem. Pár perccel később tompa fájdalmat éreztem a hátamban.
- Hova sétálsz ilyen sötétben, Jasmine?-lesokkoltam. Senki sem hív így,noha tudják az igazi nevem. Kivéve Matt-et. Felemeltem a fejem,de nem láttam semmit. Pont egy lámpa alatt álltam egy fához szorítva. A fény belevilágított a szemembe,csak az alak mellkasát láttam,mely széles volt és izmos.
- Eressz el!-szólaltam meg később. 
- Nem lehet..mert valaki keresett téged.
- Matt eressz el!-ez a hangnem,csak ő lehetett. Sosem hittem volna,hogy hallgat rám,de elengedett. Eszeveszettül rohanni kezdtem, azt hittem követ. Hirtelen megtorpantam, körbenéztem. Ez...ez nem az a ház. De akkor mégis hol vagyok?! Azt...azt hiszem eltévedtem. A térdeim remegni kezdtek. Nem tudtam merre fussak,míg végül neki dőltem a fának. 
- Nem kéne ilyenkor sétálgatnod.-szólalt meg egy hang. Kinyitottam a szemeim,felnéztem. Elsápadtam, ez nem lehet igaz..Harry..?- Jasmine..? Te vagy az? Hol van a szerelmed és a többi csatlós?-kérdezte megalázó hangnemen,majd elengedett. 
- Én...öhm..még a házban..-válaszoltam halkan földet nézve,teljesen lefagytam. Vajon mit kereshet itt?! Hallotta...nem nem hallhatta..még ne hallhatta rajtunk kívül senki...remélem.. Felpillantottam. Egyszerű ruházatban volt.: kopott farmer,idétlen bakancs és egy egyszínű kicsit kivágottabb nyakú póló. 
- Akkor mit keresel itt?-kérdezte feldúltan. Fogalmam sincs miért..már nem is én irányítottam a testem,közelebb léptem hozzá,majd és még közelebb. 
- Mire...?-lenézett rám,én pedig fel rá, így tekintetünk találkozott. Éreztem,hogy a szívem a torkomban dobog. A szemei sötéten villogtak,szinte marta tekintete az enyém. Még közelebb léptem hozzá,míg végül derekamon éreztem a kezeit. Mint egy árnyék,úgy ölelte át,majd lassan lejjebb hajolt. Nem mozdultam,mintha valami az aszfalthoz szorított volna,csak álltam és meredten néztem az előttem álló fiúra. Kicsit feljebb ágaskodtam,ekkor összeértek ajkaink. Megcsókolt..tágra nyíltak a szemeim,de hagytam neki,kicsivel később viszonozni akartam,de zajt hallottam. 
- Zayn?!-léptem hátra ijedten. Kapkodtam a tekintetem. 
- Szóval..-szólalt meg Zayn letörten,majd megfordult és elindult.
- Zayn várj...én..csak..!
- Persze fuss csak utána! Mire vársz még?! Még a végén megsértődik! Hisz úgyis tőle van a gyerek..!-kiabálta Harry teljesen kifordulva önmagából. Eközben próbáltam Zayn után kapni. 
- Zayn várj félreérted!-győzködtem.
- Félreérti? Akkor biztos én is...-vágott közbe Harry. - Jól elvagytok nélkülem is. Fuss csak Jasmine a tökéletes életed után !!
- Harry ezt te nem érted !!-kiabáltam rá.
- Én nem értem?! Megtagadtad a "szerelmünket" ! 
- Az előbbi....csak..egy csók volt...!-folytattam és a távolodó Zayn-t néztem.
- Csak egy csók? Ne aggódj,hamar elfelejtem majd.-ezzel Harry megfordult. Mit csináljak?! Fussak Zayn után? Vagy kövessem Harry-t?...
- Harry állj meg!-szóltam utána.
- Mit akarsz?!-morgott. Nem szóltam semmit,csak követtem. Mikor mellé értem,felnéztem rá ártatlan szemekkel. 
- Nem fogok utánad rohangálni. Végeztem veled.-jelentettem ki és már épp menni akartam az ellenkező irányba,amerre Zayn is ment. De egy hatalmas kéz visszarántott.
- Miért fojtod el folyton az érzéseid?! Mindenki tudja,hogy engem szeretsz! Akkor meg mit akarsz Zayn-től?! Összetöröd szegényt! Pontosan olyan vagy,mint én. Egy önző alak,aki mindig megszerzi amit akar,vagy megkapja. 
- Nem !-rántottam ki a kezem.- Nagyon kedvelem Zayn-t! Te eltűntél,amikor szükségem volt rád,de ő ott volt végig mellettem! Te egy szemét alak vagy,ő viszont kedves és...
- És rendes és olyan tökéletes...-utánozott.- Ugyan már Jasmine ! Liam tervelte ki az egészet ! Mindenért engem okol ! Azt hiszi én annyira rossz vagyok,de nem igaz ! Higgy nekem !-kérlelt átölelve. Nem tudtam elnyomni az érzéseim. Naivan még mindig szeretem őt. Tudom,hogy nem kéne,de egyszerűen nem megy! Nagy levegőt vettem.
- Engedj el! Vissza kell mennem,mert keresni fognak és,ha meglátnak veled,abból baj lesz ! Ünnepség van,mindenki örül a babának,ott kell lennem Zayn-nel,a gyerek apjával. -sikerült halál nyugodt és határozott hangnemben mondanom,pedig a torkom majd ki akart szakadni a mellkasomból. Úgy tűnt Harry vette az adást és elengedett én pedig csendben odébb álltam. Valami ebben bűzlik. Véletlenül pont itt bukkan fel és pont ilyenkor ?! Vajon honnan tudott mindenről ?! Vagy talán csak egy csak egy fura egybeesés lenne ?! Egész úton ezen gondolkoztam,míg meg nem érkeztem. Zayn már a kapuban várt. Arca csalódottságot tükrözött.
- Még mindig szereted..?- kérdezte alig hallhatóan. Megálltam.
- Egy szemét alak.-válaszoltam és továbbmentem. Meg akartam keresni Liam-et. Egy asztalnál ült, egy pohárral a kezében. 
- Liam...-szólaltam meg,amikor odaértem hozzá.
- Itt van Harry..tudom.-fel sem nézett,csak a poharat pörgette.-..Na és mit akart? 
- Nem tudom..nem beszéltem vele sokat..de hagyjuk..
- Rose!-mordult rám. A viselkedése,olyan szokatlan volt. 
- Azt mondta,hogy csak te állítod be őt rossznak,valójában nem az.-válaszoltam halkan,mire Liam rácsapott az asztalra és felállt,majd elviharzott. Értetlenül néztem utána. 
- Héé Rosalie !-hallatszott Thomas hangja. Sóhajtottam,egy újabb magyarázkodás..
- Hol jártál ? Zayn aggódva rohant utánad !-vigyorgott. Egy mosolyt erőltettem az arcomra.
- Csak megfájdult a hasam és kimentem levegőzni,sajnálom,ha nem szóltam. De aggodalomra semmi ok,jól vagyok !
Thomas elmosolyodott. 
- Ennek örülök. Esetleg lenne kedved táncolni ?-nyújtotta felém egyik kezét. Bólintottam,legalább jó benyomást keltek és a gondolataimat is elvonja. 
Egy pörgősebb számra táncoltunk. Nem sokára többen is csatlakoztak hozzánk. Végül már szinte mindenki táncolt. Próbáltam a szemeimmel megkeresni Liam-et,de azóta nem láttam,amióta sietősen távozott. Valami sürgős dolga akadhatott. Aggasztott a dolog,de nem léphettem le csak úgy. Ráadásul most Zayn-re sem számíthatok,aki falazzon nekem. Ki kell várnom,amíg visszajön Liam. 
Telt-múlt az idő,de az unokabátyám sehol. Már lassacskán kezdtek haza szivárogni az emberek,de még mindig nem jött vissza. Már nem bírtam tovább ! Odasétáltam Zayn-hez. 
- Zayn...-szólítottam meg,de nem reagált rá.- Figyelj ez fontos! Liam egy ideje csak úgy eltűnt és még mindig nem jött vissza !
- Ne aggodalmaskodj,biztos jól van !
- Nem aggódom...vagyis nem amiatt !-emeltem fel a hangom.
- Hanem? 
- Kérdezősködött,aztán elviharzott. Elég feszült volt. Érdekel,hogy hova távozott ilyen sietősen. 
- Emiatt ne aggódj,biztos visszajön.-válaszolta halál nyugodtan.
- Már rád sem számíthatok ?!
- Ne üsd bele az orrod,Liam dolga.- ezzel lényegében lekoppintott és elment inni. Elgondolkoztam,talán igaza van...de akkor is különös. Utána kell járnom. Már csak azt kell kitalálnom,hogyan szökhetnék meg. 
Több sikertelen terv kidolgozása után, végre eszembe ötlött egy egészen megvalósítható,egyszerű terv. Kezdetnek kimentem a mosdóba rosszullétet szimulálva. Így Thomas felküldött az egyik szobába. Lefeküdtem és vártam egy kicsit. Ezután kipattantam az ágyból és az ablakhoz sétáltam. Kinyitottam,nehezen,de kitudtam mászni. Óvatosan leereszkedtem. Ezután már csak a kerítésig kellett elfutnom. Átmásztam rajta,hirtelen megpillantottam Liam kocsiját. Ha ez itt van,akkor nyilván gyalog ment..vagyis nem mehetett olyan messzire. De vajon hova mehetett ilyenkor ?! Ekkor eszembe jutott a park. El is indultam.
Nem telt bele túl sok idő és odaértem. Kicsit félelmetes volt,de át kellett vágnom rajta. Nem igazán láttam semmi érdekeset. De így elértem a parthoz. Feltűnt egy kisbusz,ami nem is volt tőlem olyan messze. Elindultam a jármű felé halkan,óvatosan. Liam tuti nincs itt..de azért odamentem. A busz üres volt és a körülötte lévő terület is. Hova lett mindenki ?! Hirtelen zajokat hallottam jobb oldalról. Hang irányába fordultam. Egy kis utca volt arra. Lassan arra felé közeledtem. Egyre hangosabban hallottam azokat a zajokat. Kiabálásokat,káromkodásokat,nyögéseket. 
Végül elértem az utcát,félénken bekukkantottam és hallgatóztam. Amit láttam és hallottam,attól összeroskadtam. M...mégis mi folyik itt ?! Nem ez lehetetlen !! Meredten bámultam magam elé,a földön ülve. Felhúztam a térdeim és rájuk temettem az arcom.