5. Rész : Kiderül az igazsság

Másnap reggel a telefonom csörgésére ébredtem fel . A szemeimet dörzsölgetve ültem fel az ágyon. A komódom felé nyúltam,hogy elvegyem a telefonom. Mikor sikerült,láttam,hogy Zayn hív... 

Így néz ki,ha Zaynnel telefonálok : 





















- Szia Zayn! szóltam bele álmosan.

- Szia  Rose,sajnálom,ha felkeltettelek,csak azt akartam ondani,hogy ma nem tudok hozzád bemenni a kórházba,mert fontos dolgom akadt és nem tudom meddig fog eltartani...! mondta szomorkás hangon.

- Jó rendben nincs semmi baj ! mondtam. 

- Köszi,tudtam,hogy meg fogsz érteni... szia ! mondta  és mielőtt ler akta volna,hangokat hallottam : sikongatást,kiabálást,...és egy srác hangját amint azt mondja : -" Gyere már Zayn.."

Elgondolkodtam és megint előtört az a fura érzés,amit tegnap éreztem...

Úgy döntöttem utána járok Zayn Maliknak! Ismét a kezembe vettem a telefont s beírtam a keresőbe Zayn tes neét...

ÚRISTEN !!! Gondoltam magamba mikor megtudtam,hogy ki is valójában Zayn...

- Halihó, Rose ?! nyitotta ki az ajtót Erica.

- Szia Erica,gyere be...

- Na hogy aludtál ? kérdezte.

- Egész jól! mondtam. 

- Tudsz valamit a családomról ? kérdeztem reménykedve.

- Igen tudok. 

- Mit ?

- Azt,hogy Alice jól van most is a folyosón sétálgat...

-És Peter meg anya ? kérdeztem.

- Peter márébren van,mert nem rég műtötték...

- Anya ? 

- Ő úgy néz ki kómában van...

- Ne ... mit mondtak , felébredhet ? kérdeztem aggódva.

- Nem tudom. mondta Erica szomorúan. 

Hirtelen elkezdtek folyni a könnyeim.

- Ó Rose én sajnálom nem akartam,hogy sírj! mondta Erica.

- Nincs semmi baj...De segítesz megtalálni Alice,Peter és anya kórtermét ? kérdeztem,miközben már a felálltam.
- Petert hamarosan lehozzák az intenzívről,de anyukádnak még elég sokáig ott kell maradnia...! mondta Erica.
- És? kérdeztem nyersen.
- Mit "és?" oda nem mehetsz fel csak úgy! figyelmeztetett. 
Sóhajtottam egyet és csak bólintottam. Erica segített kisétálni a folyosóra,ahol megpillantottam Alicet. 
- Alice szia ! köszöntem. 
- Szia Rose! köszönt ő is boldogan. 
Aztán leültünk egy asztalhoz és beszélgettünk hárman. Alice és Erica hamar nagyon jóban lettek. Jól el ütöttük együtt az időt...
- Hány óra van Alice ? kérdeztem. 
- 19:38. válaszolta. 
Hirtelen észre vettem valamit...valamit amit nem kellett volna...
- Rose valami baj van ? kérdezték mind ketten.
- Olyan sápadtnak tűnsz...! jegyezték meg. 
- Alice...ki az...az ott...? dadogtam.
- Ja ő? Cuki,mi? Ő itt Zayn Malik! mosolygott. Én pedig egyre csak sárgultam...
- Te szereted őt? kérdeztem nyersen.
- Igen,miért? 
- Ja öm...semmi..semmi...! mondtam és berohantam a kórterembe. Egyenesen az ágyamba vetettem magam.
- Rose,Rosei várj...! kiáltott utánam Erica. 
- Mi baj ? kérdezte mikor már beért a kórterembe. 
- Ez...! mutattam meg a hívás listám.
- Zayn. olvasta és érthetetlenül nézett rám.
- Az a srác ,aki tegnap.. velem volt.... az...az ... Zayn Malik! mondta keservesen.
- Úristen,ne ! lepődött meg. 
Erica rettentően megértő és benne megbíztam,ezért elmondtam neki mindent. A gyanúmat Zaynről, a részeg autós megtalálásáról és most,hogy elmondjam-e Alicenek ,hogy ismerem Zaynt és itt járt ...
Végül úgy döntöttem,hogy nem mondom el neki...

- Nagyi sem tudott bejönni,Zayn se...! mondtam szomorúan. 
- Jó,de a nagy mamád is orvosnál van..! próbált vidítani Erica. 
- Ez igaz...! mondtam.
- Na jó most már mennem kell,jó éjt! köszönt el és elindult kifelé.
- Erica...! szóltam utána. Megfordult...
- Köszönöm...! suttogtam. Ő csak bólintott és kiment. 
Én pedig lefeküdtem. Hamar elaludtam...