Mióta itt volt,eltelt pár hét. Alicet és engem úgy néz ki ma fognak haza engedni. Petert már lehozták az intenzívről és ő is szépen lábadozik,ahogy anya is.
- Rose készülődj össze,mert hamarosan indulunk...! kiáltott Alice.
- Rendben. mondtam és kisétáltam a kórterem előtti folyosóra.
- Na mehetünk,le a parkolóba? kérdezte Alice.
- Persze! mondtam boldogan.
Elindultunk a parkolóba... Mikor leértünk,akkor pillantottuk meg nagyit...
- Szia nagyi! kiáltottunk.
- Sziasztok! köszönt.
- Na mehetünk végre haza ? kérdezte.
- Igen! válaszoltunk szinte könnyes szemekkel.
El sem hittem,hogy végre vége van és,bár csak ketten,de akkor is kijutottunk a kórházból!
A nagyi háza felé menet,énekeltünk,nevettünk,beszélgettünk és megálltunk fagyizni...háromszor.
Nagyi háza :
- Hű nagyi ez gyönyörű...! mondtuk mindketten. Hát még mikor közelebb mentünk...
Ez a ház egy erdős,kicsit talán mezős részen feküdt.
- Ugye milyen szép?! Ezt még úgy örököltem az én édesanyámtól! magyarázta nagyi.
- Vigyétek be a cuccokat és gyertek enni...! mondta.
- Gyere már Alice,hallottad a nagyit,be a cuccokkal..! mosolyogtam. Gyorsan berontottam a házba. Belülről is szép volt és tágas...
- Nagyi,hol van a mi szobánk ? kérdeztem.
- Fent az emeleten. válaszolta.
Felbattyogtam az összes cuccommal és mikor végre felértem...elámultam. Volt három szoba legfelül. Én a középsőbe,Alice pedig a jobb szélsőbe ment be...
Lepakoltunk és lementünk a konyhába enni.
- Nos mit kértek? kérdezte nagyi.
- Nekem mindegy...! vonta meg a vállát Alice.
- Szendvics? kérdeztem.
- Rendben. Meleg vagy sima? kérdezte nagyi.
- Nekem sima! mondta Alice.
- Nekem is! mondtam én is.
Miután segítettünk összedobni a szendvicseket és elfogyasztottuk őket,úgy döntöttünk Alice-szel,hogy körül nézünk...
- Nézd Rose ott van egy pajta szerűség! kiáltott Ali.
- Menjünk közelebb! javasoltam. Alice csak vállat vont.
Mikor közelebb értünk megpillantottunk valamit,hogy pontosan mit azt nem láttuk...
Tanakodtunk,hogy közelebb menjünk-e vagy sem... Végül közelebb mentünk,ekkor hirtelen...
- Sziasztok,ti biztosan...! hallatszott.
- ÁÁÁ! sikongattunk,mert rettentően megijesztett minket.
- Mi a baj? kérdezte. Megfordultunk és láttuk,hogy ő...hogy a szom...szomszéd srác,Jake.
- Szia! köszöntem. Alice is köszönt utánam.
- Mitől ijedtetek meg annyira ? érdeklődött.
- Tőled! mondta Alice,de Jake csak mosolygott.
- Jake vagyok! És ti ?
- Én Rose,ő pedig a nővérem Alice. mutatkoztunk be.
- Sajnálom,de most mennem kell! Később beszélhetünk még itt! mondta és eltűnt.
- Szerintem egész helyes srác...! jegyezte meg Alice.
- Na jó akkor gyere menjünk vissza segíteni a nagyinak...! mondtam és visszaindultunk. Útközben minden féléről beszélgettünk. Alicet nagyon szeretem,mert megértő és kedves. Simán lehetne a legjobb barátnőm is akár...
- Ilyen hamar visszaértetek lányok? kérdezte meglepődve nagyi.
- Igen válaszoltuk.
- Gyertek segítsetek nekem...! mondta és elvezetett minket a pajtához,ami tele volt szénával.
- Minek ez a sok széna? kérdeztem.
- Majd meglátod! mosolygott nagyi és adott nekünk egy-egy vasvillát és elmondta,hogy mit kell csinálnunk...
- Most meg fogjuk etetni az állatokat...! mondta nagyi.
- Vannak állataid? csodálkoztunk.
- Bizony nem is egy! mondta,miközben már z állatok felé sétáltunk.
- Nahát,mennyi csirke...! Tehenek! Disznó! ámuldoztunk.
- Gyertek mutatok nektek valamit...! mondta nagyi és bevezetett minket egy istállóba.
- Itt valaha lovak voltak,de most birkák vannak. mondta.
- Jó sok! jegyeztük meg Alival.
- Hogy tudod te őket nap,mint nap terelgetni? kérdeztem.
- Én sehogy...! mosolygott nagyi.
Ekkor füttyentett és 3 gyönyörű Border Collie tűnt fel.
- Állj! mondta nekik nagyi.
- Rettentő okosak! mondta.
- Van nevük? kérdeztük Alicszel.
- Van persze..! mondta nagyi és közelebb hívta őket.
Ő itt a barna színű,a neve : Susi.
Ő itt a Blue Merle,a neve : Agyar
Ő itt a fekete,a neve : Boni
- Hű,nagyi ezek a kutyák nagyon szépek! mondtam elámulva.
- És milyen okosak! tette hozzá Alice.
- De hogy lett neked 3 is? Megtetszett a fajta és vettél még ? kérdeztem.
- Dehogyis. Nekem csak egy volt, Agyar. A többieket, Bonit és Susit úgy találtam kidobva vagy elkóborolva. mondta.
- Szegények! mondtam.
- Ti maradjatok csak itt és játszatok csak velük én pedig bemegyek,mert van még dolgom a házban...! mondta nagyi és elment.
Mi pedig hallgattunk rá és szinte egész nap csak az állatokkal foglalkoztunk. Labdáztunk,frizbiztünk,szaladgáltunk és jó sokat nevettünk,de valamelyik mindig elszomorodott,hogy még jobban szórakoznánk,ha anya és Peter is itt lennének.
- Rose,Alice! Vacsora! hallatszott.
Elkezdtünk szaladni,meg sem álltunk a házig és a kutyák végig követtek minket.
- Megjöttünk! kiáltottuk.
- Nagyi a kutyák bejöhetnek? kérdeztem.
- Persze! mosolygott.
Leültünk az asztalhoz,vacsoráztunk,aztán elmentünk átöltözni,pizsamára és lefeküdtünk aludni.
Agyar lent aludt a nagyival, Susi Aliceszel, Boni pedig velem. Pontosabban az ágyam melletti szőnyegen.
Viszonylag hamar elnyomott álom. Arra gondoltam,hogy most vajon hogy lehet Peter és anya. Meg arra is,hogy vajon Zayn hol lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése