34. Rész : Barátság Extrákkal..(?) 💔

- Igen..?-fordultam a hang irányába. Kicsit megrémített. Elsőre nem is kaptam rá választ. Így hát felkeltem és az ajtó felé sétáltam. 
- Harry ?!-lepődtem meg. Reménykedtem benne,hogy eljön önszántából hozzám este. 
- Valami baj van ?!-kérdeztem. Harry először megrázta a fejét,majd maga elé meredt. 
- Vagyis lenne valami..-mondta rekedtes hangon.
- Mi az ? Mond el !-biztattam.
- Téged nem zavar,hogy csak ilyenkor tudunk együtt lenni ? Ma majdnem lebuktunk..-mondta halkan Harry.
- Tudom...és azt hiszem Liam is...-hajtottam le a fejem. Tisztán hallottam Harry morgását.  
- Most mi lesz ?-kérdeztem aggódva. 
- Nem tudom..-húzott magához Harry. Szorosan hozzá bújtam,féltem. Nem is igazából attól,hogy kiderül,hanem az érzéseimtől..olyan sok volt bennem és mindegyik olyan bizonytalan volt.
Egy óvatlan pillanatban,Harry felkapott és az ágy felé vitt. 
- Tegyél le !-utasítottam. Harry bólintott és óvatosan az ágyra ejtett. A következő pillanatban láttam,ahogy fölém magasodik. Kinyújtottam a kezem,hogy megállítsam,de túl késő volt. Fölém térdelt. A lábaimat a térdei közé szorította,nagy tenyerei a vállaimnál támaszkodtak és engem nézett. Aztán lehajolt,hogy megcsókoljon. Csendben tűrtem,de ahogy lejjebb ereszkedett felnyögtem. 
- Shh..!-nevetve befogta a számat és inkább mellém telepedett. Felé fordultam,az arcát fürkésztem. 
- Mi baj ?-kérdezte. 
- Semmi..csak elgondolkoztam..-válaszoltam.
- Ha nem akarod,nem kell..-megfogta a kezem és átkarolt. 
- Te..mit érzel..?-kérdeztem aggódva.
- Nem..nem én még nem vagyok szerelmes..ez csak amolyan barátság extrákkal..-válaszolta Harry. A szemeim megteltek könnyel,felkeltem és az ablakhoz sétáltam. Kinéztem rajta,nagyon fájt amit Harry mondott. 
- Nem ezt nem..-fordultam meg,de Harry már nem volt ott. Zavartan néztem körbe,majd lementem a konyhába,de ott sem láttam.
- Hát te ?-kérdezte Hannah. Nem válaszoltam,nem tudtam neki mit mondani. Így hát megfordultam és felmentem az emeletre. Bementem a szobámba,könnyes szemekkel dőltem be az ágyba. 

*Másnap Reggel*

Természetesen semmit sem aludtam egész éjjel. Lementem a konyhába. Liam,Zayn és Hannah éppen reggeliztek. 
- Jó reggelt..!-köszöntem.
- Reggelt..-köszöntek vissza. Leültem az asztalhoz,de nem volt étvágyam. Megittam a szokásos reggeli kakaómat és leültem a nappaliban. Hamarosan megérkezett Louis,Niall és Susan is. Szokatlanul nagy volt a csendes. Éreztem,hogy itt történt vagy történni fog valami. Megjelent Harry is. Akaratlanul is egymásra néztünk,mire Zayn és Liam felálltak. Elkaptam Harryről a tekintetemet. Hirtelen mindenki kiment. A konyhába mentem,hogy kivigyem a poharamat,de Harry elállta az utat.
- Menj arrébb !-mondtam,de meg sem mozdult. Újra felszólítottam :
- Menj arrébb !
- Nem !-mondta.
- Miért ?!-löktem meg.
- Mert nem !
- Ez nem indok Harry !!-már így is ki voltam akadva.
- Mert nem..ha csak..-nézett rám egy pimasz vigyorral a képén.
- Csak..?-néztem rá.
- Ha csinálhatom ezt !-meg sem várta,hogy válaszoljak,megcsókolt.  Ezután megpördített és felrakott a pultra,majd újra közelebb hajolt,hogy megcsókoljon..
- Mi ez itt ?! 
- TUDTAM !
A többiek hirtelen egyszerre rontottak be. Körbenéztem,mindenki megvetően nézett rám és Harryre. 
- Harry miért..?-nézett rám fájdalmasan Zayn. Összetört és elrohant.
- Zayn várj !!-szaladt utána Hannah. 
- Gratulálok,remélem most boldog vagy !-jegyezte meg Liam,hogy pontosan kinek,azt nem tudom. 
- Haver ezt nem kellett volna..ellopni más csaját..-jött oda Louis.
- Most boldog vagy ?!-kérdezte Liam.
- Ha igazán tudni akarod,igen..!-Harry.
- Mert ?!-kérdezte felindulva Liam. A kezei ökölbe szorultak.
- Mert Rose most már az enyém !-mondta dacosan Harry. A szívem összeszorult,nem tudtam megszólalni. 
- Legszívesebben megütnélek !-emelte fel az öklét Liam.
- Gratulálok Rose,de ez a "szerelem" úgy sem tart sokáig,mert megjelenik Harry valamelyik volt barátnője vagy egy szebb lány és akkor pápá Roseika..! Csak arra kellesz neki,hogy jól megdugjon aztán meg féltékennyé tegye a volt barátnőit..-mondta Susan. Megkérdeztem volna,hogy ő ezt honnan tudja..de végül hallgattam. Belülről összetörtem. Még arra sem volt elég erőm,hogy elmenjek onnan. Mindenki szétszéledt. Mikor magamhoz tértem,Zayn után futottam. Épp Hannah ölelgette..
- Te mit akarsz ?!-nézett rám megvetően. Nem mertem megszólalni,így is elrontottam mindent,csak ott álltam és néztem őket..
- Akkor menj el !-ez a durva,éles utasítás felébresztett.
- Zayn..-szólaltam meg,de ő elfordult.
- Menj el..-mondta elcsuklott hangon. Kétségbeestem és nem tudtam mit mondani,de ott maradtam.
- Nem hallottad ?! MENJ MÁR EL ÉS HAGYD ŐT BÉKÉN !!-kiabálta Hannah. Még soha sem láttam ilyennek. Ő a...ő volt a..a legjobb barátnőm. Visszamentem a házba,nem akartam vitát. 
- Menjetek el innen is !-javasolta (ami inkább parancsnak hallatszott) Liam. Harry felállt,egy kis vigyort és örömöt láttam a szája sarkában. Kisétált.
- Nem jössz ?-fordult meg.
- De igen,vidd magaddal őt is !-mondta mérgesen Liam. Lehajtottam a fejem és követtem Harryt. 
Harry a lakására vitt. Nem volt kedvem semmihez,csak feküdni akartam. 
- Kérsz valamit ?-kérdezte.
- De Zayn..-mondtam halkan.
- Nem érdekel..-mondta durván Harry.
- Miért ? De hát ő a barátod ?!-lepődtem meg,de Harry nem válaszolt,elment. 
Volt egy hosszú folyosó,annak a végén volt Harry szobája. Ameddig odabent Harry tett-vett,én körbenéztem. A konyha nem volt túl nagy,mellette rögtön volt a nappali,köztük a hosszú folyosó,melyről különféle szobák ajtaja nyílt. A folyosó falára képek voltak felakasztva. 
- Engem nem érdekel Zayn..csak te !-bökte ki,amikor mellém ért. Velem szemben volt. A fenekemre csúsztatta a kezeit,én pedig a nyakába dobtam a kezeimet. Kíváncsian néztem rá,mire ő felkapott és a szobájába vitt. Ledobott az ágyra,de látta a szemeimben,hogy nem akarom,ezért lefeküdt mellém. Még mindig nem fogtam fel,amit mondott..:"- engem nem érdekel Zayn,csak te.." Csak néztem rá és ő is rám. 
- De azt mondtad..-szólaltam meg. 
- Szeretlek..!-csókolt meg Harry. Nem csókoltam vissza azonnal,előtte még végig fürkésztem az arcát. Azután felemeltem a fejem,hogy megpuszilhassam az arcát,de ő szándékosan belefordult. 
Nem volt kedvem vitatkozni vele,ezért hagytam magam,de aztán hátamra fordultam és megpróbáltam aludni..de fáztam.
- Mi baj ?-kérdezte aggódva Harry.
- Fázom...és Z..-nem tudtam kimondani a nevét: Zayn. 
- Bújj ide..!-húzott magához Harry. A mellkasára hajtottam a fejem. Átkarolt és magunkra húzott egy takarót. Egy darabig így maradtunk,próbáltam elaludni,de sehogy sem ment. Harry mélyeket lélegzett,éreztem a szívdobogását is,lassú volt és erőteljes. Felemeltem a fejem,de csak az állát láttam,feltételeztem,hogy alszik,ezért néztem huzamosabb ideig. Ám hirtelen Harry lehajolt,egyenesen a szemeimbe nézett,majd lágyan megcsókolt. Sírva fakadtam,elfordítottam a fejem.
- Ne haragudj..én olyan hülye vagyok !-mentegetőzött Harry.
- Csak lüke vagy..én meg szerencsétlen..De most még ne..nagyon fájt ez az egész..-mondtam elcsuklott hangon. Harry magához ölelt.
- Szeretlek cica..!-suttogta.
- Utálom,ha így hív valaki ! Miért vagyok cica ?!-kicsit kiakasztott,hogy azt mondta nekem "cica".
- Mert olyan aranyos vagy,mint egy cica..!-ránéztem Harryre,elmosolyodtam,majd visszadőltem a mellkasára,mielőtt történt volna még valami.

*Reggel*

- Zayn..?!-riadtam fel.
- Nem..Harry..-válaszolta. 
- Ne haragudj..-néztem rá fájdalmasan. Harry oldalra biccentette a fejét,az arcom felé nyúlt. Oldalra fordítottam a fejem,így csak a hajamat érte el. Végig simította.
- Gyere csinálok reggelit..!-mondta kissé kábultan. 
Bementünk a konyhába,felültetett a konyhapultra. Néztem,mit csinál. Egy darabig erősen figyeltem rá,de aztán egy kép elvonta a figyelmemet: egy lány,egy fiú és 2 felnőtt volt rajta..Arra gondoltam,hogy biztos Harry,a testvére és a szülei. Tovább vittem a tekintetemet egy másik képre: egy férfi és egy kis fiú volt rajta. Ők meg biztos: Harry és az apja. 
- Na gyere kész a reggeli..!-mosolygott Harry. Levett a pultról és lerakott.
- Azt hittem,hogy engem raksz az asztalra..-jegyeztem meg mosolyogva. Próbáltam kicsit jobb hangulatot teremteni.
- Azt majd máskor..!-kacsintott Harry. A mosolyom lejjebb fagyott. Nem szóltam semmit,leültem az asztalhoz. Megvártam míg Harry is helyet foglal és utána elkezdtem enni. Hamar befejeztem,kivittem a tányért és a poharat.

                                               Szia Hazz !
                      Gyere át hozzánk ma du ! Hozd Roset is !
                                              Payne

- Mi baj ?-néztem Harryre. A telefonja volt a kezében,mereven nézte a képernyőjét.

                                                          Szia Li !
                            Ha Zayn ott lesz akkor nem megyek !
                                                 xx

- Jha öhm semmi..csak Liam írta,hogy menjünk át hozzájuk..-motyogta Harry.
- Muszáj odamenni..?-kérdeztem,de láttam,hogy üzenetet kapott,így türelmesen vártam.

                                                           Mindenki jön,így te is ! Nincs vita !
                           Készülődjetek,van fél órátok ! Nagy                              buli lesz ! :)
                                          Payne

- Mindenki jön,így mi is..-morogta később Harry. Lehajtottam a fejem,Harry magához húzott.
- Gyere menjünk !-mondta Harry,megfogta a csuklóm és kivezetett a házból. 
Hamar odaértünk Liamékhez. Mikor bementünk,megláttam Zaynt a nappaliban ülni. Összeszorult a szívem. Rá sem mertem nézni.
- Sziasztok..!-köszöntek a többiek némi undort lehetett hallani a hangjukban. Leültünk a nappaliban a kanapéra. Mindenki minket nézett.
Egy darabig beszélgettünk,de aztán Zayn hirtelen felállt,kirohant. Hannah utána ment. Harryre néztem,ő pedig rám. Én is elindultam kifelé,de Susan utamat állta.
- Szerintem menjetek el !-mondta flegmán. 
- Ki akarok hozzá menni !-akaratoskodtam. Ekkor két erős kart éreztem,ahogy a vállaimat fogja.
- Úgy van Harry vidd haza az ágyadba !-mondta Susan durván.
- Susika én a helyedben hallgatnék ! Ne avatkozz bele ebbe !-mondta felindulva Harry. Susan megforgatta a szemeit. 
- Harry ne kezd..menjetek el..!-jött oda hozzánk Niall. Megfordultam,Harryt találtam magam előtt. Az arca sötét volt..egészen félelmetes,a kezei ökölbe szorultak. Ijedten néztem rá.
- Menjünk innen !-húzott magához. Kisétáltunk,nagyon fájt...vissza se mertem nézni. 
- Hé,shh !-nyugtatott Harry,magához húzott és átkarolt.
Lassan elindultunk Harry házához. Még így is nagyon hamar odaértünk.
- Lefeküdhetek valahol?-kérdeztem megtörve,már Harry lakásából.
- Persze ! Felmehetsz a szobámba és lefeküdhetsz az ágyamba !-mondta Harry mosolyogva. Felmentem,Harry pedig leült tv-t nézni. Úgy dőltem be az ágyba,mint egy magatehetetlen fadarab. Ahogy az ágyra estem,úgy maradtam. Csak akkor mozdultam meg,amikor Harry kezeit éreztem magamon. Megpróbált arrébb rakni. Felemeltem a fejem,mélyen a szemeibe néztem. Még mindig benne volt az a rejtelmes sötétség. Letettem a fejem a párnára. Harry közelebb csúszott,a hátamat simogatta én pedig szorosan hozzá bújtam.
- Szeretlek !-suttogta,miközben tovább simogatott.
- Én is nagyon kedvellek..-válaszoltam. A kedvellek és a szeretlek között óriási különbség van. Harry a mellkasára húzta a fejemet. 
- Aludjunk..mert álmos vagyok !-jelentette ki.A derekamon pihent a keze,az enyém pedig lecsúszott a mellkasáról az oldalára,de hamar felhúztam,így most már ismét a mellkasán volt. Ám Harry keze a fenekemre csúszott..az én kezem pedig a nyakához. Felnéztem rá,ő pedig rám.
- Nem lehet..-motyogtam halkan. Harry értetlenül nézett rám. 
- Most nagyon fáj ez az egész...-magyaráztam. Harry szótlanul átkarolt. Könnyes lett a szemem.
- Héé..nyugi !-nyugtatott Harry,majd adott egy puszit a fejemre.
- Ha akarod,holnap beszélek velük ! Felhívom Zaynt,elmehetsz hozzá..-javasolta Harry. 
-Köszönöm !!-mondtam bboldogan. Megpusziltam Harry mellkasát,aki szorosan fogott. Így vigyázott rám és ez rettentően jól esett akármennyire is féltem azoktól amiket Susan mondott.