- Jó reggelt !-köszöntem és megpróbáltam kikászálódni az ágyból,de Harry visszalökött és fölém hajolt. Hatalmas szemekkel figyeltem minden mozdulatát. Először csak gyengéden simogatott,ami cseppet sem zavart. De amikor már a hasamnál járt,megrezzentem,mire ő elmosolyodott,felém hajolt,hogy megcsókoljon. Elhúztam a fejem és arrébb gurultam.
- Valami baj van?-kérdezte. Megráztam a fejem. Harry ismét felém közeledett.
- Látom a szemedben..! Mond el !-mélyen belenézett a szemeimbe.
- Ha..ha..nem vagy..sze..rel..mes akkor hagyj békén..!-nyögtem ki. Sikeresen kiszabadultam a kezei közül és a ruháimhoz szaladtam. Gyorsan átöltöztem és már szaladtam is volna..de Harry elkapott és visszahúzott.
- Engedj el..!-törtem ki szinte sírva. Egy halvány vigyort véltem felfedezni a szája sarkában,ami bosszantó volt.
- Ne menj el !-mondta kicsivel később. Megráztam a fejem. Hirtelen az arca elkomorodott, kissé megijesztett a külseje.
- És mégis hova mennél ?!-a hangja erélyes volt és rémisztő. Összerezzentem.
- Na erről van szó ! Egyébként meg hülyéket beszélsz..-szólalt fel újra,aztán hátrébb lépett.
- Miért beszélek hülyéket ?-mentem utána.
- Megölnek a szemeid !-nézett rám. Zavarba jöttem,így elkaptam róla a tekintetemet,épp csak egy pillanatra. Mire ismét Harryre nézhettem volna,ő már átkarolt. Felnéztem rá,még mindig könnytől csillogtak a szemeim.
Szeretlek!-suttogta Harry. Megráztam a fejem.
- Nem ez nem igaz..
- Miért ne lenne igaz ?-kérdezte,miközben közelebb húzott magához.
- Mert azt mondtad,hogy:"nem vagyok szerelmes,ez csak barátság extrákkal.."-idéztem amit mondott.
- Akkor is hülye voltam! Már az első pillanattól kezdve szerelmes vagyok beléd ! Emlékszel amikor panaszkodtál,mert Zayn a nővéreddel volt? Én akkor is veled voltam.. Mindig melletted leszek !-nézett rám. A szemeiben láttam az őszinteséget. Közelebb hajoltam,ő pedig megcsókolt. Visszacsókoltam és kicsit ajkon haraptam. Elmosolyodott és a hátamra fordított,fölém hajolt és mélyen a szemeimbe nézett. Megragadtam a pólóját és lehúztam róla. Mikor meglàttam a felsőtestét,az ajkamba haraptam. Vigyorogva hajolt a nyakamhoz,amit puha csókokkal halmozott el. Halkan felnyögtem és leszorítottam a csípőmet,ám Harry másképpen gondolta ezt a dolgot,leengedte a csípőjét az enyémhez,majd egyszer csak felült. Én is felkeltem és ránéztem.
- Szomjas vagyok.-jelentettem ki és lementem.
Voltam olyan ügyes,hogy miközben öntöttem magamnak inni a nadrágom is olyan lett. Nem volt más választásom levettem és bementem a fürdőbe,hogy megtöröljem a lábam. Mire kimentem màr nem találtam a gatyámat sehol.
- Harry, nem láttad a nadrágomat?-kiabáltam neki. Harry kisétált a szobából.
- Azt a kurva...-motyogta. Végig mért és egy pimasz vigyor jelent meg az arcán.
- Segíts megkeresni !-kértem kedvesen. A nappaliba csoszogtam,lehajoltam,hogy megkeressem a nadrágomat.
- Ahh..-hallottam a hátam mögül Harry aláfestő hangjait. Összerezzentem és letérdeltem,hogy megnézzem az ágy alatt. Ekkor Harry lábait láttam a lábaimnál. Megijedtem,így feltérdeltem,még jobban megrémültem amikor Harryt éreztem a fenekemben. Megrezzentem és oldalra fordítottam a fejem.
- Shh..!-simogatta meg az arcom,lejjebb csúsztatta a kezét és felhúzta a felsőmet. A kezére tettem a kezem.
- Lássuk kibírod-e..-állt fel hirtelen és levette a nadrágját.
- És a pólód ?-kérdeztem.
- Nálam csak így van értelme..-kacsintott és boxerben ment be a konyhában. Én francia bugyiban és felsőben követtem. Harry folyton vigyorgott. Nagyon zavart a vigyora,egyenesen zavarba hozott.
- Tetszik,ha zavarban vagy..!-jegyezte meg és rám nézett. Még jobban zavarba jöttem. Inkább felmentem a szobába és ledőltem az ágyra. Csak akkor mozdultam meg,amikor hangokra lettem figyelmes.
- Már alszol cica ?-feküdt mellém Harry. Megráztam a fejem. Harry felé fordultam.
- Gyönyörű szemeid vannak..!-hízelgett. Elpirultam és elkaptam róla tekintetemet. Halkan nevetett és magához húzott. A mellkasàra dőltem. A fenekemhez csúsztatta a kezét és a térdéhez húzta a lábamat. Kicsivel később már a csípőjénél volt a lábam. Aztán már magára fordított. Az ágyékán ültem megfeszülve és nagy szemekkel néztem rá. Harry hátrébb nyomott,így még mélyebbre hatolt még ruhán keresztül is. Az ajkamba haraptam,próbáltam csendben maradni,de egy halk nyögés csúszott ki a számon. Elvigyorodott,megragadta a pólómat.
- A-a ! Nem érsz hozzám és én sem érek hozzád !-mozdultam meg. Harry halkan nyögött és a fenekembe markolt. Ajkamba haraptam és vágyakozva figyeltem az arcát.
- Te is akarod..! Látom a szemedben !-mondta komoran és felült,az ölében maradtam,mert végig bennem volt. Kétségbeesetten figyeltem,mi fog következni.
- Ne légy ilyen cica..!-suttogta a fülembe és nyakon csókolt. Ekkor Zayn jutott az eszembe. Mereven néztem magam elé,aztán felkeltem és az ajtóhoz sétáltam.
- Hova mész ?-követett Harry meglepődve.
- Zaynhez.-válaszoltam miközben a nadrágomat kerestem. Harry lehajtotta a fejét.
- Menj..-mondta. Odasétáltam hozzá,a kezemet a kezéhez érintettem,ő pedig összekulcsolta őket.
- De bugyiban nem mehetek..-néztem Harryre.
- Pedig jól nézel ki..!-vigyorgott
- De hozhatok neked egy nadrágot.-tette hozzá és berohant a szobájába. Nem sokára egy sötétkék strandgatyával jelent meg.
- Köszi.-vettem el tőle. Gyorsan felvettem és a kilincsre tettem a kezem. Harry gyorsan felvett egy nadrágot és egy felsőt,aztán követett. Lassan elindultunk Zaynékhez. Harry újra összekulcsolta a kezünket,rápillantottam,ő mosolyogva nézett rám. Elkaptam a tekintetemet és a földet bámultam.
Már messziről megpillantottam a házat. A kapu előtt állt egy lány és egy fiú. A lánynak hosszú volt a haja,így lehetett Hannah,Laura vagy akár Jessica is. A fiúnak feltolt haja volt,nem lehet más csak Zayn.. Ahogy közeledtem,éreztem,hogy megfagy a levegő körülöttem. Féltem,remegtek a a lábaim.
- Rose,már megint mi a francot kerestek itt ?!-förmedt rám egy közeledő alak. Nem tudtam megszólalni,csak néztem magam elé. Olyan sok minden kavargott a fejemben.
- Harry mit kerestek itt ?!-kérdezte újra.
- Mi..mi csak..-motyogtam.
- Zaynhez jöttünk.-fejezte be a mondatomat Harry.
- Ó,már befejezitek egymás mondatát ? De aranyosak vagytok !-lépett oda hozzánk Susan. Flegmán és megvetően nézett ránk.
- Susika shht !-csitította le Harry. Susan megforgatta a szemét és csendben maradt.
- Zaynt most hagyjátok békén. Nagyon rosszul van,nem kell hogy még ti is zaklassátok !-mérgelődött az alak,aki most már egészen közel jött,így láthattuk az arcát,Liam volt az.
- Liam,figyelj én...-néztem rá kétségbeesetten.
- Rose,én nagyon szeretlek,de most tényleg ne.-fordult el.
- Akkor beszélni szeretnék a lányokkal..-motyogtam halkan.
- Sajnálom,már próbálunk !-vágott közbe Susan. Fájdalmasan néztem rá.
- Engem kihagytok?
- Sajnálom,de nem tudsz velünk próbálni..-mondta lekezelően Susan. Ekkor Harry védelmezően elém ugrott. A karjába kapaszkodtam.
- Állítsd le magad !-szólalt meg erélyesen Harry.
- Most véded,de mi lesz,ha megtudja rólad a fájdalmas igazságot ?! Akkor is ölelgetni fog ?! Vagy csak addig kell neked,ameddig beadja a derekát és lefektetheted ?! -Susan. Rápillantottam,az arca komoly volt,de a szemeiben felfedeztem némi fájdalmat.
- Elmész te a..-fordult el Harry. A reakciója egészen szokatlan volt.
- Pont ezt vártam tőled. Elmesélted neki?-folytatta Susan.
- Hagyd őt békén !-rebegtem.
- Szóval nem tudja.. Hát Roseika a drága Harrykéd nem olyan,amilyennek te hiszed !-Susan. Értetlenül néztem rá.
- Igen,a te drága "szerelmed" megbaszott !! Sőt megerőszakolt ! Csak hát ugye közben neked nyáladzott.. Undorító egy alak..de nagyon élveztem !-vigyorgott Susan,majd lassan elsétált.
- Rose..én..-nézett rém Harry. Könnyes lett a szemem,ellöktem magamtól.
- Hagyj..-mondta sírva és elrohantam. Fogalmam sem volt,hova..csak el akartam tűnni onnan.
- Rose várj !-szólt utánam Harry. Megfordultam.
- Hagyj békén ! Nem érdekelsz !!-mondtam és tovább futottam. Csak sírtam,nagyon fájt minden. Hogy tehette ezt Harry ?! Nem értettem semmit. Nem tudtam semmire sem figyelni,így hát neki szaladtam valakinek. Hátraestem.
- Hé,jól vagy ?-kérdezte egy kedves hang. Felnéztem,de nem láttam semmit.
- Mi történt ?-kérdezte,megfogta a kezem és felsegített a földről. Mikor felálltam,akkor láttam,hogy Louis az. Nagyon megörültem.
- Louis én..-borultam a mellkasára.
- Rose..?!-lepődött meg. Nem karolt át,csak nézett rám. Visszabújtam és átkaroltam a dereka felett. Most már ő is átkarolt,megsimogatta a hátam,aztán leengedte a kezeit. Ügyelt arra,hogy ne a fenekemre lógjanak a kezei,de néha odacsúsztak.
- Na mesélj,mi történt.-lépett hátrébb.
Elindultunk hozzá. Egész végig csendben voltam,lehajtott fejjel követtem,bántott ez az egész,azt akartam,hogy legyen már vége mindennek!! Még az eső is elkezdett esni. Csalódottan szorítottam a kezeimet a combom mellé,majd hirtelen megálltam,hagytam,hogy az eső teljesen eláztasson.
- Rose ?!-szólt Louis hangja aggódva,rápillantottam,kicsit oldalra biccentettem a fejem,de nem mozdultam meg. Újra a földre néztem,amikor Louis behúzott a házba.
- Miért csinálod ezt ?!-húzott magához. Megráztam a fejem,nem tudtam ránézni. Szorosan magához ölelt.
- Ez olyan jól esik..!-jegyeztem meg és a vállára hajtottam a fejemet. Mélyet lélegeztem,magamba szívtam Louis kellemes illatát,ekkor hatalmasat dobbant a szívem. Ellöktem magamtól Lout.
- Valamit rosszat mondtam ?-kérdezte meglepődve.
- Csak maradj ott..-húzódtam el.
- De hát miért ?-lépett közelebb. Ismét eltoltam és hátrálni kezdtem,amíg bele nem ütköztem a konyhapultba.
- Komolyan mondtam..ne gyere közelebb..!-motyogtam halkan és a földre néztem. Louis egy darabig ott maradt az előszobában,de aztán egy pillanat alatt előttem termett.
- Mi baj..? Mond..el !-suttogta. Felnéztem rá,a szívem hevesen vert,alig bírtam kinyögni valamit.
- Menj hátrébb..mielőtt...-rebegtem.
- Mielőtt ?-hajolt közelebb.
- Mielőtt hülyeséget csinálok..-fordultam el.
- Mégis mit tennél ?-kérdezte. Felé fordítottam a fejem,a szemibe néztem,ő mosolygott. Könnyes lett a szemem,elfordítottam a fejem,de Louis visszafordította.
- Ne..kérlek..-néztem a földre. Lou ismét felemelte a fejem és közelebb hajolt.
- Mégis milyen hülyeséget csinálhatnál ?-mosolygott. Pár könnycsepp gördült végig az arcomon,mélyen Louis szemeibe néztem. Tétováztam.
- Nos..? Az a "hülyeség",hogy sírva fakadsz ? Ez nekem is rosszul esik.. Nem akarlak így látni !-fogta meg a kezem. Nem bírtam tovább,Louis nyakába dobtam a kezeimet és hosszan megcsókoltam,közben könnyek szöktek ki a szemeimből. Meglepődtem,hogy Louis szó nélkül tűrte,sőt vadabbul folytatta. Levegőhiány miatt elváltunk,de ő még egy puszit nyomott a számra.
Ijedten néztem rá,a szemeim és arcom könnyekkel volt tele.
- Ne haragudj..-hajtotta le a fejét. Elfordultam,sírtam. Berohantam a nappaliba,leültem a kanapára,felhúztam a lábaimat és hagytam,hogy felemésszen az a sok érzelem,ami bennem volt.
- Ne sírj..kérlek..-lépett a kanapéhoz Louis. Nem foglalkoztam vele,rá se néztem. Leült mellém,a kezemhez érintette a kezét,elrántottam a karom és arrébb csúsztam. Louis lehajtotta a fejét és várt,rápillantottam.
- Sajnálom..-motyogtam.
- Nem kell.. Én sajnálom,de nagyon kedvellek és..-mondta lehajtott fejjel. Odacsúsztam hozzá.
- Tudom,hogy Susant szereted..!-suttogtam a fülébe.
- Ezt..ezt te honnan tudod ?-lepődött meg.
- Nem volt nehéz.-válaszoltam és a szemeibe néztem. gyönyörűen csillogtak. Közelebb hajolt hozzám,ajkát az ajkamhoz nyomta és a hátamra döntött. Nagyot nyeltem és csak figyeltem. A csókjai szinte égették a számat. Louis a nyakamra tért,kicsit megszívta,de nem tudta nagyon,mert eltoltam.
- Kérlek ne..én nem..-mondtam könnyes szemekkel.
Ekkor eszembe jutott valami,megfogtam Louis kezét. A fülébe suttogtam egy hatalmas titkot.
- Szeretlek !-nyomtam egy puszit a szájára.
- Én is téged !-ölelt magához. Elmosolyodtam és ledőltem a kanapéra. Tudtam,hogy ez egy oltári nagy hülyeség,de nagyon fájt minden,cselekednem kellett !!! Azonnal !
~ Folytatása következik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése