37. Rész : Amnesia

Már két napja hívogattam és írogattam Louisnak,de nem válaszol. Nem maradt más választásom,el kellett mennem a stúdióba. 
Odaérve ugyanaz az illat csapott meg,pedig milyen régen jártam már itt. 
Épp a recepciónál sétáltam,amikor összefutottam Emilyvel. 
- Szia !-köszöntem oda.
- Rose...hát..te..mi..mit keresel itt ?!-lepődött meg Emily. Teljesen elsápadt,mint aki szellemet látott.
- Simon hol van ?-kérdeztem. 
- A stúdióban van,próbál.-válaszolta.
- Mi baj Emily ?-néztem rá,de ő lehajtotta a fejét.
- Emily ?-böktem meg.
- Azt mondták beteg vagy és kórházban vagy..És,hogy nem tudsz énekelni,ezért kerestek valakit...a..helyedre..-motyogta halkan. Megráztam a fejem és idegesen a stúdióba rontottam. Meglepődve tapasztaltam,hogy üres volt. Átszaladtam a folyosón. Ekkor meghallottam,hogy énekelnek a színpadon. Azonnal odarohantam,szinte beestem az ajtón. Susanék próbáltak. Hirtelen csend lett. Simon hátrafordult. 
- Rosalie Jackson ?!-lepődött meg. Közelebb sétáltam,mindenki meredten bámult. Ahogy közelebb értem,megpillantottam Alicet. Elöntött a düh és a fájdalom. Nem értettem,miért cseréltek le ?! Amint odaértem Simon arca egészen megváltozott. 
- Te nem a kórházban vagy ?-kérdezte Simon komoran.
- Nem.-válaszoltam komolyan. Ekkor Simon a lányokra nézett szigorúan. 
- Örülünk,hogy meggyógyultál,de már bevettük a bandába Alicet.-mondta Susan lekezelően. 
- És öten nem lehettek ?-kérdezte Simon és engem nézett. Elmosolyodtam,de csak halványan. Susan megvonta a vállát,Hannah és Laura lesütötték a szemüket,Alice pedig szúrósan nézett. Lassan felsétáltam a színpadra. 
- Mit énekeltek ?-kérdeztem kedvesen. Hannah rám pillantott,meg akart szólalni,de Susan elé vágott. 
- De Simon,ha jól tudom mindjárt itt a show és Rosalie nem tudja a dalt !!
- Majd..meg..tanul..ja..-motyogta Hannah halkan.
- Igaza van Hannahnak !-adott neki igazat Simon. Susan és Alice egyszerre rám néztek,a szemeik villámokat szórtak. 
- Elég legyen !-kiabálta Simon.  Egy mikrofont nyomtak a kezembe. Remegve néztem körbe. Susan arrébb lökött.
- All a long she moves..-énekelte. 
- Jó lesz így Susan !-dícsérte meg Simon. Susan nagyképűen lépett hátra.
- Rose neked is ezzel a hanglejtéssel..!-utasított a mentorom. Megpróbáltam,de nem ment. 
- ÚJRA !!-Simon. Remegve,izgulva folytattam.

                                                                           ***

A sokadik próbálkozásra csak sikerült jó hanglejtéssel csinálni. Nagy nehezen Simon elengedett. Azt hittem vége a borzalmaknak,de csak most kezdődött igazán. Amint kiértem a stúdióból,Susan és Alice megállítottak. 
- Te mit keresel itt ?!-lökött meg.
- Szerinted ?! Ennyire ne legyél okos..-válaszoltam flegmán. Alice megforgatta a szemeit. 
- Hallom milyen jól megvagytok Harryvel..!-mondta vigyorogta.
- Igen..bár most Louisnál voltam,hihetetlen,mennyire aranyos és kedves fiú !-mondtam és félretoltam őket. Hatalmas csend lett. Egy pimasz mosollyal távoztam. A park felé sétáltam,amikor megpillantottam a padon ülve Louist. Elmosolyodtam és odasétáltam hozzá. 
- Louis,miért nem válaszolsz ?-kérdeztem. Louis felpillantott.
- Már megint te ?!-ripakodott rám. 
- Én csak..kerestelek..-motyogtam halkan. 
- Aha.. Hát itt vagyok,látod nem ?!-nézett rám furán.

Elvesztem a szemeiben,még ha furán is nézett. Csak néztem őt és nem szóltam semmit.
- Mi az ?-kérdezte. Megráztam a fejem.
- Semmi..
- Nem érted,hogy nem ismerlek ?!-szólalt meg kicsivel később durván. A szemeim megteltek könnyekkel. Odasétáltam hozzá,leültem mellé.
- Louis kérlek !-érintettem a kezéhez a kezem,de ő elhúzta a kezét. 
- Nem emlékszel semmire ?! Nem tudod ki vagyok..?!-néztem rá könnyes szemekkel. Louis megrázta a fejét.
- Nem.
Sírva fakadtam,majd felkeltem.
- Engedj meg nekem valamit,mielőtt elmegyek..-hajolt hozzá. Lou bólintott. Közelebb hajoltam hozzá,egészen az ajkáig,ott vártam egy kicsit,aztán hosszan megcsókoltam. 
- Ne..-tolt el.
- Louis..én..-hajtottam le a fejem.- Tudom nem emlékszel,de te segítettél nekem,amikor összevesztem Harryvel..és most nagyon rosszul esik,hogy nem ismersz meg..Azt hiszem tudom,miért..-néztem rá.
- Mi ?!-állt fel. 
- Tudom hülyeség,amit mondok,hisz nekem ott van Harry és Zayn,de ők bántottak és amikor láttam,mit tett Harry..csak megutáltam még jobban..De fájt úgy látnom téged..úgy hogy azt hiszem,hogy..nem is tudom,miért és hogy..ezt ne is kérdezd..és ezt is felejtsd el nyugo...-Louis közbe vágott: magához húzott és megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam. 
- Én is szeretlek !-mondta mosolyogva.
- De nem emlékszel..rám..-szegeztem rá a tekintetemet.  Louis mosolyogva nézett.
- Persze,hogy emlékszem rád !-mondta. Hatalmas kő esett le a szívemről,eltoltam magamtól.
- Tudod mennyire..?! Tudod mennyire aggódtam érted ?! Kétségbe voltam esve,hogy elfelejtettél !!-hadartam felindultam,de Lou odajött és az ajkaimra tette az ujját.
- Csak tudni akartam,mit érzel.-csókolt meg újra. Szó nélkül visszacsókoltam.
- Menjünk.-húztam magammal. 

                                                                   ***

A közös házba mentünk. Mikor benyitottunk,hatalmas kiabálásra lettünk figyelmesek. Louis ijedten rohant az emeletre,de hamar lejött nevetve.
- Mi az ?-kérdeztem.
- Csak Liamék szórakoznak.-válaszolta.- Gyere !-húzott fel. Kirántottam a kezem.
- Nem jó ötlet !-megálltam a lépcső alján. Louis szomorúan nézett rám.
- Megvédelek!-lépett közelebb.
- Igen ?-hajoltam közel hozzá. Lou még lejjebb hajolt,majdnem megcsókolt,amikor lejöttek a többiek.
- Nocsak..-szólalt meg Jessica hangja. Hátraléptem. 
- Emberek meddig játsszuk ezt még ?!-kérdezte unottan Louis.
- Ha így folytatja,örökre.-válaszolta Jess. Louis megforgatta a fejét és felhúzott az emeletre. 
- A lányok hol vannak ?-kérdeztem Liamtől.
- Próbálnak.-válaszolta.
- És Harry ?-kérdeztem halkan.
- Nem tudom,eltűnt...-Liam sarkon fordult és elment. Louis behúzott a szobájába.
- Ne..-mondtam és lementem Liam után. Amint leértem csend lett.
- Mit csináltál Louisval ?-kérdezte Jessica élesen.
-Semmit.-válaszoltam.
- Tényleg.-vágott közbe Niall.- Mi történt vele ?
- Harry volt..-válaszoltam. 
- Fogj mindent rá !-állt fel Niall és kiment. 

Körbenéztem. Egyszerre elment az élettől is a kedvem. Ekkor az ajtó kinyílt és belépett rajta Harry. Egyenesen a szemeimbe nézett,hátrálni kezdtem. Neki tolattam valakinek.
- Hé,mi baj ?-kérdezte mosolyogva Louis. 
- Itt van...!-mondta remegő hanggal. Louis kinyitotta a száját,mondani akart valamit,de megjelent Harry és csendben maradt. Magához húzott. Harry csak figyelt minket,Louishoz bújtam és nem néztem rá. 
- Mit akarsz ?!-kérdezte Louis durván.
- A barátnőmet..az életemet.. Soroljam még ?!-válaszolta féltékenyen. Odasétált hozzánk,rápillantottam.
- Harry nem vagyok a barátnőd !-mondtam dacosan. Harry agya elborult,kiviharzott a házból. Tudtam,hogy ezt nem kellett volna,elengedtem Lout és Harry után szaladtam.
- Állj meg !-kiáltottam,de nem hallgatott rám. Az edzőterembe ment. Követtem. Végig arra gondoltam,hogy most vajon bántani fog ?! Mi van,ha felidegesítem és esetleg megüt vagy ilyesmi.. Nincs itt senki,hogy megvédjen ! 
Mikor beértünk az edzőterembe a félelmem csak fokozódott. 
- Mit akarsz ?-kérdezte durván és levette a pólóját.
- Hagyd ezt abba !.álltam elé. Hosszan rám nézett. 
- Mit?-rakott arrébb.
- Ne mond azt,hogy nem tudod ! Minek kellett bántani Louist ?!-kérdeztem idegesen. Harry megvonta a vállát.
- Válaszolj !-kiabáltam,mire Harry durván a falhoz nyomott. Ijedten néztem rá. A szemei sötétek voltak,féltem tőle. Könnyesek lettek a szemeim és elfordítottam a fejem,ekkor Harry hátralépett és a falba vert.
- Ne haragudj...én csak...-sétált még hátrébb és a falba vert. Annyira,hogy hatalmasat roppant a keze. Összerezzentem és odarohantam hozzá.
- A kezed...-motyogtam és az öklét néztem,amely véres volt. 
- Nem érdekes..-rántotta meg a vállát és az arcomhoz nyúlt,amit én elhúztam. 
- Hagyj békén..-mondtam és az ajtóhoz sétáltam.
- Ne menj el !-futott utánam. Nem foglalkoztam vele,tovább mentem. Ekkor két alak állt elém.. Nem engedtek ki,visszakísértek Harryhez,aki már az edzőteremben edzett. Csak álltam és figyeltem. Szokásához híven,súlyzózott.

A tetoválásai,az ereje és a tulajdonságai megrémítettek.  
- Mi baj gyönyörű ?-kérdezte vigyorogva. A teste izzadságcseppes volt. Halványan az ajkamba haraptam.
- Na mi az?-lépett közelebb.
- Semmi,menj innen !-fordultam el. Harry elment,én pedig utána néztem.
- Tudom,hogy szeretsz ! Én is szeretlek !-kiabálta és az öltözőbe ment. 
- Pff..-reagáltam rá.- Tévedsz !
Harry megfordult és felém sétált. A falhoz nyomott,mélyen a szemeimbe nézett. 
- Látom a szemeidben !
Megforgattam a szemem és elfordítottam a fejem,de Harry visszafordította. Nézett egy darabig,de aztán megcsókolt. Nem is tudom miért,de nem toltam el,hagytam,hogy csókoljon.  Harry felkapott és tovább csókolt.
- Szeretlek !-motyogta a csókunkba és megragadta a felsőmet. Elhúztam a fejem,de ő visszarántotta és tovább csókolt,közben felhúzta a pólómat. Nem hagytam magam,letoltam a felsőmet,mire Harry a nadrágomat piszkálta.
- Hagyd abba !-toltam el és megpróbáltam kiszabadulni a kezei közül,ám ez nem volt olyan egyszerű.
- Hagyj..!-fordultam el,de nem engedett el. Így hát rátapostam a lábára.
- Ne menj el !-lökött a falhoz.
- Au..-szisszentem fel. Ahogyan a szekrénysornak lökött,az egyik szekrény ajtaja nyitva volt és megszúrta a hátam. Harry a hátamhoz nyúlt.
- Ne haragudj...-motyogta. Megráztam a fejem és kibújtam a karja alatt.Eszeveszettül rohanni kezdtem,ám topánkában ez nem volt annyira egyszerű. Féltem,a szívem végig zakatolt. Már azt hittem megúszom,amikor...