,,Álmodtam egy világot. Varázslatosat s szépet,de a kegyetlen sors mindent széjjel tépett..”Soha sem hittem volna,hogy még egyszer átélem ugyanazt,mint akkor. Nagyon sok mindenen mentem keresztül. Voltak jó,de legfőképpen rossz napjaim. Még sem csinálnék másképp semmit. Így volt jó minden. Pedig milyen sokat veszekedtem mindenkivel.Eszembe jutottak a régi idők. Mikor Robert gyakran elvitt minket horgászni. Persze én és Peter szinte mindig veszekedtünk,amiből Alicenek elege lett és beszállt a vitába. Aztán megelégelte Robert és anya is az állandó kiabálást és közbe lépett. Utána mindig csend volt...egy darabig,mert aztán általában Peter újra kezdte. Ebbe nem tudtunk belefáradni,egészen addig a napig. Persze akkor is veszekedtünk,nem is egyszer. Megint horgásztunk,de nekem elegem lett és elmentem. Akkor ismerkedtem meg Zaynnel. Nagyon megtetszett,de hamar kiderült hogy más mint amilyennek elsőre gondoltam. Azután a nap után csupa rossz dolgok történtek. Egy átlagos lány voltam,barátokkal,családdal és sok jó dologgal körülvéve. De most: nincsenek barátaim,nincs családom,nincs semmim. Nem maradt más csak a fájdalom,egy hatalmas lyuk a mellkasomon,amely nem hogy kezdene összeforrni,még nagyobb és nagyobb lesz. Éjjelenként gyakran sírtam,mert nem tudtam elaludni,pedig azelőtt mindig elaludtam. Màr félek autóba ülni,pedig azelőtt jogsiról álmodoztam. A baleset óta az életem zuhanó repülésbe kezdett és már nem tudom van-e visszaút. Már élni sem akarok,hisz így hiábavaló. Élni csak akkor jó,ha van miért vagy kiért élni. De nekem nincs élet célom. Már nem is élek,éppen csak nem vagyok halott. Hirtelen egy furcsa zaj ébresztett fel a halàl torkàból.
- Úristen !-kiáltott ijedten egy vékony női hang.- Elnézést kérek,de hisz ez egy gyerek ! Nem lehet idősebb a lányomnál !-halványan kinyitottam a szemem. Világosságot láttam és pár embert,akik körül vettek. Magyaráztak valamit,de nem tudtam vàlaszólni,sőt alig értettem,amit mondanak.
- Végül elment az a srác ?-kérdezte egy férfi mély hangon.
- Nem akartam beengedni,de félre lökött,aztán mikor megpillantottam a lány ágyán sírva,összeszorult a szívem és nem tudtam neki azt mondani,hogy menjen ki.-válaszolt a másik. Harry valóban megváltozott. Annyi arcát láttam,volt màr bunkó,nagyképű,durva,rendes,kedves,szeretni való és érzékeny. Érthetetlen,memnyire más volt az utóbbi napokban,mintha kicserélték volna.
- Azt hiszem egy újabb problémàval kell szembe néznie ennek a lánynak.-mondta vékony szomorú hangon a nővérke. Megijedtem,csak hunyorogva figyeltem mi az a ,,probléma”. Nem hallottam és làttam semmit. Mindenki beszêlt hozzàm,de én csendben voltam.
***
Mikor feleszméltem már sötét volt. Hunyorogva néztem körbe.
- Rose ? Ébredjetek,felébredt !!-mondtam az ágyam mellett ülő Liam. Őt figyeltem,ekkor megpillantottam Zaynt,Niallt,Hannaht,Alicet és Laurat. De Louis és Harry nem voltak a szobában.
- Rose,hallasz ?-kérdezte újra Liam.
- Hoztunk tortát a buliról...-mondta Niall egy műanyag tányérral a kezében.
- Kérlek ne haragudj rám..-tette hozzá szomorúan. Pislogtam és próbáltam mosolyogni. Mindenki közelebb jött,leültek az ágyra,Liam megfogta a kezem. Lehunytam a szemeim,újra átéltem,amikor még kicsik voltunk. Hintáztatott a parkban,egyre gyorsabban és gyorsabban,míg végül kiestem a hintából. A sebészeten kötöttünk ki. Liamet annyira bántotta a dolog,hogy vett nekem fagyit és elvitt a vidámparkba. Nagyon jó nap volt ! Még mindig emlékszem rá és örökké fogok. Ha Liamre gondolok,nem a vitáink,hanem az együtt töltött idő jut az eszembe.
- Rose ?-szólalt meg egy hang. Próbáltam kinyitni a szemeim,de olyan nehéz volt,hogy egyszerűen nem ment. Hirtelen elkapott egy különös érzés. Összerezzentem,a baleset óta először. Hangokat hallottam,de nem értettem semmi mást,csak a saját szívdobogásomat és lélegzetvételemet.
- Ha...-rebegtem,erőtlen rekedtes hanggal. Lassan kinyíltak a szemeim. Erős fényességet láttam.
- Ha...r...Har..-motyogtam újra.
- Há ? Kimondott egy "há" betűt !-ujjongott Hannah. Erősen próbáltam újra megszólalni,de nem ment,mintha összetapadt volna a szám. A szemeimet is próbáltam jobban kinyitni,körbenézni,sikertelenül.
-Mit mondott ?!-ordította Liam. Egy hatalmas ajtó csapódást hallottam. Kipattantak a szemeim.
- Rosei !-térdelt az ágyamhoz Liam,könnyes szemekkel. Csak néztem az arcát és kinyitottam a számat,vártam hogy hangok jöjjenek ki rajta,de csak érthetetlen rekedtes zajok jöttek ki. Liam érthetetlenül nézett rám.
- Har...y...Har...ry...-mondtam erőtlenül. Hirtelen Zayn is odajött az ágyhoz. Az arca fájdalmas volt. Könnyesek lettek a szemeim.
Az eső hangosan kopogott,lehunytam a szemeim és hallgattam. Néha az embernek teljesen újra kell gondolnia mindent,ahhoz hogy cselekedni tudjon. Végig azt hittem,hogy Zaynbe vagyok szerelmes és nem is azért voltam Harryvel,mert tetszett,hanem azért mert nem lehettem Zaynnel. Aztán később rájöttem,hogy tévedtem,mert időközben beleszerettem Harrybe. Viszont Louis iránt is olykor többet érzek,mint kéne. Kinyitottam a szemeim. Zayn az ágy mellett ült a többiekkel.
- Nyugodtan mond meg... Tudom,hogy Őt szereted,valld be !-mondta fájdalmasan.
- Vagy csak bólints !-fordult felém.-Tőled akarom hallani,vagy látni akarom az arcod !
Pár könnycsepp gördült végig az arcomon. Maga elé néztem,azon gondolkoztam,hogy Ő miért nincs itt ? Még Zayn is eljött,pedig őrá nem is számítottam.
- Egy utolsó aljas mocskos ribanc vagy Rose!! Nem tudom,miért élsz még,amikor Harry ezt jól kitervelte.. Hála neked a show-t függesztették. Ha ezt túl is éled,készülj fel a borzalmakra. Már én is tudok mindent és hamarosan mindenki tudni fogja ! Persze csak ha életben maradsz..-ordította és kiviharzott. Könnyek folytak végig az arcomon. Harry meg akart ölni ? De hát miért ? Mit tettem ellene ? Azt hittem,hogy szeret.
- Kérem mindenki távozzon,lejárt a látogatási idő. -lépett be egy orvos. Most kivételesen örültem ennek. Mindenki kiment,el sem köszöntek,csak rám néztek. A tekintetükben félelem és megvetés tükröződött. Elhatároztam,hogy erős leszek,mert én élni akarok és nem életben maradni. Az orvos megvizsgált aztán kiment a kis füzetével együtt. Nem sokára egy nővér látogatott meg. Lehajtott fejjel jött.
- Úgy sajnálom...-lépett az ágyamhoz és egy papírka volt a kezében. Átnyújtotta és kiment. Az ujjaimat tudtam mozgatni,megpróbáltam elolvasni. Azt hittem,hogy félreolvastam,ezért többször is átolvastam,de mindig ugyanazt olvastam. Sírva fakadtam. De hát hogy ? Miért ? Ez lehetetlen !! Egyszerűen nem tudtam hinni a szememnek. Ez képtelenség és hülyeség,mert... És akkor,eszembe jutott,hogy talán mégis. Csak sírtam.
***
Megint zuhogott az eső. Sötét volt és csend. Sokszor vágytam erre,de most hogy megkaptam,már nem is tűnik annyira jónak. Rossz egyedül,így saját magamat marcangolom. Már lassan egy hete nem járt itt senki. Biztos voltam benne,hogy Susan áll a dolgok hátterében. Nem rég volt Niall szülinapja és fel sem tudtam köszönteni,pedig megérdemelte volna. Ő igazán figyelmes és kedves srác. Amióta megkaptam azt a papírt,csak arra tudok gondolni,semmi másra. Próbálom elterelni a gondolataimat,de aztán valahogy mindig visszajönnek és kínoznak. Már szinte teljes felemésztett a gondolat. Talán jobb lenne meghalni,mégis én szeretnék élni. Megkértem az orvosomat,hogy napi egyszer vigyen el tornázni. Újra járni szeretnék !
- Mehetünk a tornára ?-nyitott be az orvos.
- Igen.-válaszoltam.
- Látom a beszéd már megy.-mosolygott.- Tudod milyen nap van ?
- Kedd.-válaszoltam némi gondolkodás után.
- És hányadika ?-kérdezte.
- 24.
- Melyik év ?
- 2013-12.
- Milyen színű a póló volt rajtam tegnap?-kérdezett tovább.
- Fekete.
- Egyik válaszod sem jó.-az ágyamhoz jött,ijedt arccal.- Jó a beszédkészséged,de a memóriád nem. Ma szerda van,15.-e,2014 évet írunk és mindig fehér köpenyben vagyok,ami alatt kék póló van.-válaszolta. Elképedtem. Nem értettem,pedig sok mindenre emlékeztem. Felsegített aztán egy terembe vitt. Először egy kis labdát adott a kezembe,hogy szorítsam meg,amennyire csak tudom,aztán dobjam oda.
Már egy hónapja tornázom és javult az állapotom. Az orvos azt mondta,hogy ma haza enged,ha visszajövök este vagy másnap reggel. Gyorsan a nővér segítségével összepakoltam és taxiba ültem. Hamar odaértem,az ajtóhoz segített a taxis aztán elhajtott. Izgatottan kopogtam.
- Nyitom !-kiabálta Hannah.
- Szia.-mondtam. Han elképedten állt előttem.
- Mi az Han ? Megint az a helyes futár jött ?-kérdezte nevetve Alice. Mikor ideért,ő is elhallgatott.
- Szia Alice..-köszöntem.
- Te mit keresel itt ?-ölelt át. A veszekedésünk óta először. Kicsivel később Hannah is csatlakozott.
- Mi ez a nagy öröm ?-kérdezte Jessica. Alice és Hannah félreálltak.
- Szia Jessica.-köszöntem neki is.
- Te nem normális ! Mit keresel itt ?!-ölelt meg.
- Kiengedtek egy napra.-válaszoltam.
- Szóval megszöktél.-jött le a lépcsőn Liam.
- Én ? SOHA !-mondtam. Liam nevetett és szorosan átölelt. Mindenki megváltozott,arra voltam felkészülve,hogy utálni fognak,ehelyett,megöleltek.
- Hol van Niall ?-kérdeztem.
- Miért keresed pont Niallt ?-kérdezte meglepetten Hannah.
- Mert szülinapja van.-válaszoltam.
- Már értem. Nincs itt,haza utazott,Írországba.-mondta Liam. Nem kérdeztem többet. Hannah a nappaliba vezetett. Leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Alice,Liam és Jessica is csatlakoztak. Rég nevettem ennyit. Ez csak fokozódott,amikor megjelent Peter és Laura.
- Szia tesó !-vigyorgott. Az ágyhoz sétált,felkapott egy párnát és megütötte vele Alicet.
- PÁRNACSATA !-kiabálta és elkezdte ütni Alicet,aki visszaütött.
- Most megkapod a magadét !!!-kiáltotta. Nem sokára mindenki beszállt és őrült módjára csapkodtuk egymást. Nagyon jól szórakoztunk,egészen addig,ameddig meg nem jelent Susan.
- Ti meg mi a fészkes fenét csináltok ?!-kérdezte.
- Párna csatázunk.-vágott hozzá egy párnát Peter. Susan nem igen díjazta,mert az arca elég zabos volt. Ráadásul engem is meglátott.
- Rosei,te mit keresel itt ?-kérdezte.
- Susi szállj le róla !-lépett elém Hannah.
- Han,menj innen,ez nem a te dolgod,de üsd bele a pisze orrod !-lökte arrébb Susan.
- Mit akarsz még ?-kérdeztem.
- Tőled ?-nézett végig rajtam.-Semmit Látni sem bírlak.Egy utolsó senki vagy,aki mindent tönkre tesz és balszerencsét hoz.
- Ez nem igaz Susan. Most már fejezd be a vádaskodást !-lépet közbe Liam. Susan megforgatta a szemét és felment. Énekelni kezdett.
- Better than words,
Drive ya crazy
Someone I like youhuhu
Always be MY baby...
Szándékosan csak Louis részét énekelte és szándékosan ilyen hangosan. Nyilván azért,hogy jelezze Louis az övé. Liam és Peter hülyéskedtek és hangosan nevetgéltek,amit Susan félreérthetett,mert azonnal leviharzott és szúrós szemekkel nézett ránk.
- Majd visszajövök,ha már nem lesz itt Rosei !-jelentette ki és mérgesen eltipegett. Liamre néztem,aki mereven az ajtót bámulta.
- Ne is törődj vele.-mondta később.
- Most elrontotta a bulit.-mondta Peter és bement a konyhába. Laura és Jessica segítségével utána mentem,így csak Hannah és Liam maradtak a nappaliban.
- Te nem jössz ?-kérdezte Hannah.
- Nem én itt maradok.-hangzott a válasz. Direkt az asztalszéléhez ültem,hogy lássam őket. A beszélgetésüket tisztán lehetett hallani.
- Miért ?-kérdezte kis idő múlva Han. Liam ránézett.
- Csak gondolkozom.
- Na és..min ?-lépett közelebb Hannah,Liam végig őt nézte.
- Nem tudom...-mondta.
Hannah kacagott. Liam közelebb lépett,mire Hannah hátra lépett és Liamre nézett.
- Baj van ?-kérdezte Liam. Han megrázta a fejét. Liam még közelebb lépett és végig húzta ujját Hannah kezén. Mikor a lány csuklójához ért az ujja,várt egy kicsit,majd megfogta a kezét. Hannah nem mozdult,Liam magához húzta. Meglepődtem. Ennyire jóban lennének ?! Mi mindenről maradtam le ?!
Hannah Liam mellkásának dörgölőzött. Nagyon aranyosak voltak. Hirtelen nyitódott az ajtó és beviharzott Zayn. Alice felpattant és én is. Mindenki minket nézett.
- Ülj le..-suttogta Laura. Zayn rám nézett aztán felment. Nem telt bele 5 perc,lejött és újra elment.
- Mi baja van mindenkinek ?-kérdeztem.
- Te...?-jegyezte meg Jess.
- Shht !-mordult rá Laura. Peter nevetett.
- Mi ilyen vicces ?-kérdezte Jess.
- Most már legalább nem velem veszekszik.-kacagott. Ezen mindenki nevetett.
- Jaj de hülye vagy !-mondtam. Megint kinyílt az ajtó.
- Nah ez meg Harry.-mondta nevetve Peter.
- Nem Harry azt mondta,hogy nem jön ide többet. Amúgy meg elutazott.-lépett oda hozzánk Liam. Csendben maradtam. Nem tudtam mit mondani. Nehézkesen felálltam és a lépcsőhöz mentem. Ismét Zayn volt az. Nem is figyelt semmire,csak rohangált a házban.
- Zayn..-állítottam meg. Rám nézett,a tekintete ijesztő volt. Nem szólt semmit.
- Baj van ?-kérdeztem. Megvonta a vállát és tovább ment.
- Ne törődj vele már régóta ilyen.-legyintett Jessica.
- Amióta nálad jártunk.-helyesbített halkan Alice. Ránéztem,lesütötte a szemeit.
- Felmegyek.-jelentette ki.
- Én is...leszeretnék pihenni,mert fáradt vagyok.-mondtam. Laura odajött,hogy segítsen.
- Gyere aludj nálam.-mondta. Bementünk a szobájába. Magának lerakott egy matracot.
- Jó éjszakát !-mosolygott.
- Neked is.-mondtam.
Nem tudtam elaludni,ezért lementem a konyhába. Ott volt Zayn is.
- Még ébren vagy ?-kérdeztem. Megvonta a vállát.
- Fejezd ezt be !-mordultam rá. Rám nézett és közelebb lépett.
- Csak egy dologra vagyok kíváncsi.-mondta. Bólintottam.- Mióta vagy belé szerelmes ?
- Nem vagyok...szerelmes..belé..-mondtam.
- Pff...-fordult el.- Le se tagadhatod !
- Zayn figyelj,én...-magyaráztam,de Zayn megfordult és a szám elé rakta a kezét,aztán elvette és megcsókolt. Eltoltam,de megfogtam a kezét.
- Már mindent értek.-kihúzta a kezét és elment.
- Zayn várj !-mentem utána,de nem hallgatott rám tovább ment. Próbáltam ahogy csak tudtam utána menni.
Rám nézett,aztán előre. Odamentem hozzá.
- Zayn.. félreérted !-mondtam.
- Mit értek félre ?-fordította el a fejét.- Azt,hogy amióta újra találkoztunk őt szereted ?!
- Zayn fejezd ezt be ! Te egyáltalán nem kerestél a rét óta ! Ha nem találkozom Liammel,te nem keresel meg ?!-háborodtam fel.
- De igen kerestelek volna,mert hiányoltalak,de akkor még nem voltál ennyire fontos..-mondtam halkan.
- Csak azért akarsz velem lenni,mert ott van nekem Harry ?!-kérdeztem fájdalmasan.
- Nem...-lépett közelebb.
- Akkor ?-hajtottam le a fejem.- Miért...?
- A réten csak egy lánynak néztelek,aki kedves jó fej és aranyos,de egyre jobban megismertelek..-emelte fel az állam.
- Ettől nem fogok hasra esni..-jegyeztem meg,mire elmosolyodott.
- Nem akartam így összekavarni mindent,de a nővéred nagyon kedves lány,de nekem már ott voltál te..-hajolt közelebb. Elhúztam a fejem.
- Szereted a nővéremet ?-kérdeztem.
- Kedvelem.
- Ő szeret téged..!-mondtam és eltoltam.
- De ő nem te vagy !-húzott magához. Felpillantottam,az arca határozottnak tűnt.
- Áhh..-rándultam össze. Zayn ijedten nézett rám.- Ott ne fogj,fáj.-mondtam. Elvette a kezét és elkezdte felhúzni a pólóm.
- Csak egy seb.-mondtam.
- Nem ez egy heg és...-simogatta meg a hasam. Lehúztam a pólóm és elfordultam. Gyanakvóan nézett rám.
- Tudom,hogy nem vagyok olyan,mint Alice,de attól még szeretheted őt.-mondtam.
- Nem.-vágta rá.- Miért nem akarsz velem lenni ?
- Mert én....-hajtottam le a fejem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése